Olvasós félévem

Sok blogger ír félév értékelőt.
Bár én nem vagyok a klasszikus értelemben (már ha van ilyen) vett blogger, én miért ne tenném?! :o)

Annyi jót olvastam! Hát jöjjön a TOP 10!
És most, hogy a sorszámokat rendezgetem, bajban vagyok, mert már nem tudom, hányadszor cserélem fel a sorrendet! :o)

1. Fej fej mellett az első három olvasmány. Lehet három 1.? :o)
Azt hiszem, Grecsó Krisztián Verája vitt mindent ebben a félévben!
Valószínű, hogy ehhez hozzátett az áprilisi író-olvasó találkozó is.

10 pontból biztos, hogy 11-re értékelném! :o) Fantasztikusan jó könyv volt, legszívesebben azonnal kezdtem volna elölről! Csak úgy kavarogtak bennem az érzések, emlékek! Az én 47 éves fejemmel csurom egy édes nosztalgia volt az egész! Hol megsiratott, hol megnevettetett, elgondolkodtatott.
Ahogyan egy kiskamasznak kinyílik a szeme a világra…a felnőttek fura világára…
Hatalmas élmény volt, köszönet érte az írónak, akinek a legjobb egészséget kívánok még nagyon sokáig, hogy sok szépet írhasson nekünk!

2. És a Vera előzménye, a Jelmezbál, :ahogy az író elmondta a találkozón:

Zseniális, ahogy összeáll a kép!
Nagyon örülök, hogy Grecsó Krisztiánt Verával kezdtem.
És igen! Tényleg kiderül Vera elő- illetve utóélete. Én szó szerint családfát rajzoltam és nagyon tetszett ez a játék! Ahogy rájössz, hogy kinek a szemszögéből és érzéseivel olvasod az adott írást, valami fantasztikusan szerkesztett könyv!
Vera-imádóknak kötelező olvasmány! :o)

3. És akkor jöjjön az a nagyon szímpatikus úriember, Khaled Hosseini könyve - És a hegyek visszhangozzák
, erről az olvasmányomról már itt írtam.

4. Oliver Bardeaut vékony kis könyvecskéje, a Merre jársz, Bojangles? egy - számomra - teljesen új hangulatba ringatott.

A könyv elején még kuncogtam, aztán a felétől szinte megfordult a hangulat.

5. Stoner-t annyian dícsérték és ajánlották, először azt hittem a borító alapján, hogy valami zenész életrajza :o)
Mikor egy olvasós ismerősöm kölcsönadta, meglepődtem.

Egy végtelenül gerinces tanárember életrajza, aki a szó legnemesebb értelmében egy JÓ ember.
Olvassátok, ha még nem tettétek volna!

6. Ha pedig krimi, akkor ebben a félévben J. D. Barker - A negyedik majom!

Fantasztikusan jó krimi, bár életem egyik legbetegebb története, azt hangsúlyoznom kell!
A korhatáros karikát rátenném, azt bizti! :o)

Több szálon fut a történet; a nyomozók elindulnak egy baleset kapcsán az egyik szálon. Az egyik nyomozó persze személyesen is érintett a dologban. A bűnös mesterien keveri a kártyákat, mikor már lenne ötleted, ki az elkövető, mindig csavar egyet az író a szálakon. És olvasható a gyilkos naplója is, amiben leírja gyerekkorától, hogyan vált azzá, ami.

Ajánlom, de csak erős idegzetűeknek! :o)

7. És Margaret Mazzantini Újjászületése!

Ezt írtam róla a Moly - on:
Rég volt rám könyv ekkora hatással! Csak úgy kavarognak bennem az érzések és a gondolatok!
Amikor én az életemet próbáltam elindítani, a szomszédos országban olyan mértékű, borzalmak folytak, hogy az elmondhatatlan! Margaret Mazzantini elmondta!
Hihetelen, miket produkál az élet és hihetetlen, micsoda végtelen az emberi kegyetlenség!
Csodálatosan ír az írónő, rabul ejtett a története!…tudom, egy része kitalált…
Feltétlenül olvassátok el! Nem az a könnyed olvasmány, de felejthetetlen, amolyan bevésődős!

8. Gail Honeyman_Eleanor Oliphant

Megmondom őszintén, ha nem ajánlják a NIOK-klubban, kezembe sem vettem volna a címe és a borítója alapján. Viszont nem bántam meg, hogy máshogy döntöttem! :o)

Eleanorról valahogy Forest Gump jutott mindig eszembe, olyan kis „egyszerű”, naív…aztán kiderül, hogy miért…
Szegénykém – a mai szlenggel élve – „gumibelsőben él”. Érzi, hogy valami nem jó, de nem tudja nevesíteni. Aztán egy plátói szerelem rádöbbenti arra, hogy hiszen ő csak vegetál, nem is él. Egy darabig nem is veszi észre, hogy milyen közel a segítség.
A történet nem-egészen-vége azért megdöbbentett …akik olvasták/-sák, tudják miért.
Kedves kis olvasmány, vitt magával az írás, jó szórakozás volt a sok humoros résszel.

9. És hogy hagyhatnám ki Mörk Leonórát?! A Ködkirálynő idei megjelenés és pont az én korosztályom nőinek szól!

10. És ha már csak egyet említhetek, akkor Chaja Polak Salkája biztosan itt kell szerepeljen!

Azoknak ajánlom, akiket érdekel a holokauszt nagyon nehéz témája.
Fanny Mandler írja meg szeretett édesanyja nekrológját. Sorra kerül a népes család minden egyes ága-boga, melyikük hogyan élte meg a háború zavaros éveit.
A zsidó szokásokról is nagyon sokat megtudni, mindig is szerettem a kultúrájukat! Annyira értékes emberek!
Nagyon jó könyv, átitatja a szeretet! Ajánlom!

Jesszus, litániát írtam!
De kellett!
Olvassatok jó sokat!

NIOK - tali

Úgy vártam március 9-et, mint egy kisgyerek, hogy mehessek Pestre Nincs-időm-olvasni-kihívás találkozóra. Talán 20 éve nem jártam Pesten - szégyellem.

A helyszín a Grund volt, hangulatos kis szórakozóhely, jól megtöltöttük könyvmolyokkal! :o)

Gárdos Péterrel beszélgetett Szabados Ági elsőként.
Mindkét könyvét olvastam és imádtam (Hajnali láz, Hét mocskos nap)! Az új infó, hogy készül a 3. regénye! :o)

Boldog vagyok a dedikált példányaimmal!

A második meghívott Vecsei H. Miklós volt, a Pocket könyvek szülő atyja. Pocket-em sajnos még nincs, de ami késik, az nem múlik!
"Hasi" is egy eredeti figura, hihetetlen, hogy vannak még olyan fiatalok, akik ki tudják és akarják mutatni az érzéseiket!

Két könyvet vittem cserélni (duplán voltak meg), és két könyvet hozhattam is. Kíváncsi leszek!
NIOK-bögre és -szatyor nélkül nem jöttem volna haza!

A 3. téma a gasztronómiai könyvek világa volt, Főzelékes Feri volt az egyik meghívott.

Szabados Ági közvetlen személyiségéről kár is lenne írnom, annyira nyilvánvaló.
Ezzel a másik képpel boldogkodom még:

Hogy ne csak mindig Ági adjon, néha kapjon is, vittem neki egy kis meglepit:

Szuper napom volt!

"Vérátömlesztés" :o)

A mókuskerékben töltött sok-sok nap után időnként "meghűl a vér az ereimben". :o)
Ilyenkor jól jön egy kis "vérátömlesztésecske" - poénkodtunk Párommal.

A tegnap este egy ilyen "vérátömlesztésecske" volt: a pécsi tudásközpontban a Nincs Van Időm Olvasni Klub (NIOK) idei első találkozóján vehettem részt.

A vendég Beck Zoli volt, először nem is tudtam, hogyan kapcsolódik a személye a könyvekhez, zenészként ismertem csak.

Hát, órákig tudtam volna még hallgatni; nagy irodalmár, kíváló előadó, olvasó és a Libri Irodalmi Díj zsűrijének tagja a zenélésen kívül. Szuper olvasmányötleteket adott, ezen kívül fantasztikus humora van, jó beszélőkéje - viszont neki van értékes mondanivalója is!

Szabados Ági őszinte, természetes jelenségéről szerintem senkit nem kell meggyőzni. Ő is egy szuper előadó, tele is volt a terem:

Ágitól is szuper olvasmány - ötleteket kaptunk, mellesleg dedikálta nekem az olvasónaplóm, amire olllyyan büszke vagyok!:

Teljesen felvillanyozott az élmény!

Hozzájárult ehhez az a csoda könyvtár illetve tudásközpont Pécsett. Csak tátottam a szám, ilyen szuper könyvtárban még nem jártam!
Csorba Győző, költő, műfordító nevét viseli és még egy kis kiállítás is van róla a könyvtárban. Kívülről is monumentális - számomra:

A könyvtárba kapukon keresztül lehet bejutni, de napi jegyet is csak úgy kaptam, hogy kellett a személyim és a lakcím kártyám (igazából a végén már szégyelltem, hogy meg szeretném csak nézni ezt az extra könyvtárat. Még be is szólt egy "úr" az olvasóteremben, mikor látta, hogy szinte tátva a szám: "El ne tévedj!" Vajon minek nézhetett?! Rosszul esett, olyan kis "gyüttmentnek" éreztem magam). Még a táskámat sem volt szabad magammal vinni (vannak csomagmegőrzők).
Csodaszép olvasóterem, millió könyvvel több szinten...lehet, csak nekem újdonság? A mi kis szekszárdi könyvtárunkba simán bemegyek és kiszolgálom magam, eddig ehhez szoktam. A pénz sajnos a legkevesebb, nyoma sincs kényelemnek, de otthonos és szeretem. Készülnek azért az új könyvtár tervei!

És akkor milyen lehet a Széchenyi Könyvtár?! Szeretném azért egyszer látni!

Olvassatok sokat, most az idő is kedvez neki!

"Kuckózás"

Figyeltétek, milyen divatos most ez a szó? :o)

Mást most én sem tudok, mint bekuckózom magam és olvasok.
Szabados Ági jól meglepett a januári kihívásával! :o) A sport a téma...hát jó, legyen 2019 a komfortzónámból való kilépés éve.

A közös könyv Csepelyi Adrienn Belemenés című könyve volt:

Ééééésss nagyon kellemesen csalódtam! A könyv a foci-rajongás témáját járja körül, a meglepő csak az, hogy a rajongó nő! Maga az írónő! (Ugye megint az előítéletek!) El nem tudtam volna képzelni, hogy ekkora focirajongó legyen egy nő, bár semmi kivetnivalót nem találok benne! Hogy ne "spoilerezzek" (ez is divatos szó manapság), egyúttal önéletrajz is.
Nekem a nosztalgia része tetszett a legjobban, a könyv eleje: mintha az én gyerekkoromról szólt volna! Imádtam!
Egyből Apu jutott eszembe! Ahogy felüvöltött, mikor GÓÓÓL volt :o)
Csak ajánlani tudom! Január 26-án a FB-os csoportban lesz a könyv kibeszélője és a vendég természetesen Csepelyi Adrienn lesz.

A szabadon választott könyv pedig sport témában Fredrik Backman regénye volt részemről: Egymás ellen.
Az első részét már olvastam, szuper volt, így most a lehető legjobb alkalom volt folytatni...még egy kis maradék szilveszteri kókusztekerccsel:

Ennek a könyvnek pedig a hoki áll a középpontjában. Egy apró svéd városban, Björnstadban játszódik és körülölelik a történetet az érzések...a bajtársiasság, őszinteség, hűség, szerelem, bosszú, amit csak el tudtok képzelni! Nagyon szórakoztató az 1. rész is (Mi vagyunk a medvék) és ez, a 2. is. Olvassátok el!

És amivel átolvastam magam 2019-be, az Mörk Leonóra regénye volt, a Lány igazgyöngyökkel.
Valahogy ez is nosztalgia volt számomra. 13 évesen, életem legszebb utazásán voltam Drezda környékén: Königstein, Pirna, Meissen, Drezdában a Zwinger...Erős Ágost...sosem fogom elfelejteni és most itt játszódott a regény is!
Ezt is ajánlom, egyébként Mörk Leonóra könyveiben még sosem csalódtam!

Télvíz idején gyorsan telik az olvasónaplóm olvasásmérője :o)

Jó tavaszvárást mindenkinek!

Őszi olvasmányok

Szuper olvasmányokkal hozott össze az élet október-novemberben- és már decemberben is! :o)
Nagyon szeretem Szabados Ági könyvklubját, ahol novemberben Edith Eva Eger A döntés című kötete volt a közös olvasmány.

Az írónő túlélte Auschwitz-ot és sikerült lelkileg is talpra állnia - nekem már maga ez a tény egy csoda!
16 évesen került koncentrációs táborba egész családjával együtt; az ezt követő életéről és a zsidók felszabadítása utáni nehéz életéről szól a könyv, DE valahogyan még sem lehangolóan. Talán láttátok nyilatkozni a tévében is, a youtube-on azonban biztosan vissza tudjátok nézni!

A decemberi téma a levélregény.
Én ezen belül Jessica Brockmole könyvét választottam és tegnap estére már "fel is faltam". Nem lehetett letenni!
Azt hiszem, ez lett az én 2018-am könyve.



Levélregény. Történelmi regény. Szerelmes regény...de a legszebb fajtából! Egy szerelmi háromszög az I. és a II. világháború között.
(Nagyon hasonló a hangulata a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság cimű történetéhez, ami egyébként a NIOK december közös könyve lesz. Én már olvastam, itt írtam is róla, de most újra fogom olvasni...nem gyakran teszem!)

Sue, a költőnő levelet kap rajongójától, Davie-től, Amerikából. Hosszan tartó levelezésbe bonyolódnak, aminek aztán szerelem lesz a vége. A helyzetet bonyolítja, hogy Sue férjnél van. Férje is és kedvese is a frontra kerül és vissza is tér mindkettő. Így még bonyolultabbá válik az életük.

Lehet, hogy Karácsony közeleg és azért, de végig a Mamám járt az eszemben. Egész életében várta vissza a frontról a Papámat, de ő nem jött vissza. Emlékszem, a nagy szekrény aljában, egy fekete, műanyag fülű nylon szatyorban őrizgette a levelezésüket, amiket - mikor már érezte, hogy nem él sokáig- elégettetett Anyuval...olyan kár értük! Ezek a levelek még irodalmi szinten íródtak, annyi értéket tartalmazhattak, amire én - igenis! - kíváncsi lettem volna!

Mindenesetre mindkét könyvet ajánlom!

Augusztusi NIOK kihívás

Ági augusztusi kihívásaként egy sorozat egy részét kellett elolvasni...huncut! Mert a sorozatra éppen rá is lehet kapni! Ha nem ez a cél?! :o)

Először a legfrissebb élményemről mesélek, ami részemről csak véletlen illett bele a havi témába, mert mint utóbb derült csak ki számomra, hogy ez is egy sorozat része. A Björndal sorozat 1. része. Persze, olvasnom kell a többit is, ahogyan Backman összes könyvét!!!

Sok szuper könyvet olvastam mostanában, de ezt képtelen voltam letenni, bááár...amíg a "bonyodalom" meg nem történt, nehezen hangolódtam rá a történetre. Azt hiszem a hoki miatt. Nem vagyok valami nagy sportrajongó.
Bele kellett nézzek Backman szemébe:

Egy csomó kérdés merült fel bennem olvasás közben:
Vajon honnan tudja egy férfi azt, hogy igenis érezheti egy anya, hogy a tini lánya gyűlöli?!
Hogy érezheti át egy férfi ennyire tökéletesen egy anya gyilkolási vágyát, ha bántják a gyermekét?!
Hogy gyűlölni könnyebb, mint szeretni? Igaz! De hogy állíthat egy író ennyire abszolút, filozófikus igazságot?!
Hogyan tudja ennyire átadni az érzést, mikor Amat belekerül egy hatalmas konfliktusba önmagával - vagy gerinces lesz és beszél, vagy eléri az álmait, amiért idáig igazán megdolgozott/megszenvedett?!
Hogy lehet, hogy van különbség győzelem és igazság között?!

Björndal egy elszigetelt svéd kisváros, ahol a hoki az egyetlen szórakozás.
De össze lehetne-e kötni a hasznost a kellemessel? Ha győzne a városi hokicsapat, települne ide oktatás, munkalehetőség, infrastruktúra.
Vajon hibázhat-e a város hoki-üdvöskéje? És ezzel képbe kerül az emberiesség fogalma. Vajon hogy reagál a városka lakossága Kevin ballépésére?
Fantasztikusan mutatja be Backman, miképp oszlik 2 oldalra a város, de vajon jó oldalra sikerül-e szavazni? Mi lesz az igazság?

A könyv egyik külföldi borítója is nagyon szép, talán többet árul el:

Tetszik, ahogy az író a fejezet elején summáz. Ahogy a narrátor is a Született Feleségek elején (bocs, de ez jutott eszembe), Backman is elmondja előbb, hogy pontosan miről is fog szólni a fejezet, aztán részletez. Mit részletez! Árnyal, de zseniálisan!
Tetszik az is, hogy a végén nem dől el ki a jó, ki a rossz...az életben sincs mindig így! Az életben sem mindig az győz, akinek igaza van, nem?!
Remélem, nem árultam el sokat, olvassátok el!


És akkor az igazi választottamról is: Lucy Maud Montgomery Anne-sorozatának első részét választottam, az Anne otthonra talál címűt. Már olyan rég terveztem elolvasni, most aztán beleillett a kihívásba.

Azért ezt a képet választottam, mert ez az első olyan könyv, aminek a borítójával - de egyikkel sem! - nem tudok megbarátkozni.

Annyi baj legyen!
Mert a történet imádnivaló! Egy csupaszív story!
Biztosan sokan láttátok már a tévében is, könyvben az igazi - ezzel nem mondtam újat, igaz?!

Anne, a kis árva családhoz kerül.
Véletlen, mert a család fiút szeretett volna, hogy legyen segítségük a ház körül.
Anne természetesen megkedvelteti magát a családdal a kis őszinte, cserfes személyiségével.
(Itt pedig Harisnyás Pippi jutott mindig eszembe :o) Vajon melyik történet volt előbb?)

Nagyon jó olvasmányokra sikerült bukkannom augusztusban, ajánlom mindenkinek!
És, jupppiiii!, újra kinyitott a könyvtár is! :o)
Számomra ennyi volt az augusztus olvasós része, alig várom a hűsebb szeptembert!

Lisa Wingate_Elrabolt életek

Olyan csodaszép ez a könyv, hogy ennyire talán még nem is tetszett egy sem!
(A külső borítóját mindig leveszem olvasáskor, hogy szép maradjon.)

Szerencsére a tartalma is gyönyörű és a Goodreads listáján 2017 legjobb történelmi regénye lett.

Két idősíkban játszódik a történet.
Az egyik 1939-ben Memphisben, ahol a nagy gazdasági világválság után virágzik a gyermekkereskedelem; a másik pedig napjainkban, az ezt követő 2. generációról szól, akik nyomába erednek múltjuknak.

Rill Foss meséli el a vele és 4 testvérével történteket. Boldog folyami életüket élik, mikor is az édesanya komplikált szülése miatt a szülők magukra kell hagyják gyerekeiket a hajón. A kórházban beépített emberek hívják fel Georgia Tann - a hírhedt bébifarmer - figyelmét az egyedül maradt gyerekekre, akiket szó szerint elrabolnak, majd kihasználva a szülők szükséghelyzetét, lemondatják őket gyermekeikről. Az árvaházban borzasztó körülmények között tartják a gyerekeket, amíg az gyermek-adás-vételüket nyélbe nem ütik.

A jelenben futó szál narrátora Avery Stafford, híres politikuscsalád sarja, aki ügyészként dolgozik. Nagyanyját látogatja meg az idősotthonban, ahol találkozik May Crandallal, aki meglátja a lányban testvérét...előkerül egy fotó is és elindul a kutatás az ősök után.

Abban bíztam, hogy kitalált a történet, de ahogy utánaolvastam, sajnos megtörtént eseményen alapul.
Kicsit megvicceltek a nevek, Leslie és Lark nekem férfi neveknek tűntek és csak a 300. oldal tájékán "világosodtam meg" :o) Vagy nem olvastam elég figyelmesen.
A történet csak úgy sodort magával, be tudtam volna hamar fejezni, de halogattam :o)
Bár kicsit nehezen indult be számomra a regény (ameddig "megágyaz" az írónő a történéseknek), utána már nem tudtam letenni.
Sokszor facsarodott el a szívem: egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy lehetett ekkora kegyetlenség egy-egy nőben kisgyerekek irányában, pláne, hogy annyira kiszolgáltatottak voltak. És hogy ezzel a gyerek-kereskedéssel mekkora képmutatás járt...micsoda ereje van a pénzéhségnek!

Gyönyörű a külföldi borítója is, nekem most a magyar jön be jobban.

Ajánlom mindenkinek!

Júliusi olvasós

Első volt a "Nincs időm olvasni kihívás" teljesítése.

E hónapban a foci VB miatt egy orosz regény volt a közös olvasmány: Ljudmil Ulickaja Szonyecskája.

Hogy hogyan is tetszett?
Kihoztam a könyvtárból és amikor elkezdtem olvasni, kapcsoltam, hogy hát hiszen én ezt már olvastam!
Ez azt hiszem mindent elárul: nem hagyott mély nyomot korábban.

Ulickaja Médea és gyermekei című regénye nagyon tetszett akkoriban, azért olvastam el anno a Szonyecskát is - ami végül is világhírűvé tette az írónőt. A kihívás kedvéért azért újraolvastam a regényt...ilyet is ritkán teszek!

Ez a szovjet/orosz kisregény tulajdonképpen egy szerelmes regény szeretett volna lenni, de az én szememben valahogy ez tűnt a legmellékesebbnek. Semmi érdekes nem volt számomra a két főhős szerelmében...inkább a ragaszkodás, a kitartás a másik mellett akármi ellenére is, ami tiszteletreméltó.
Inkább elment a történet családregénynek.

Talán Szonyecska jelleme volt a legtetszetősebb az egészben: végre nem egy szépség..."csak" egy igazi ember, aki nem mellesleg imád olvasni. Mindezt teszi a háború alatt, a sztálinizmus idején. Megismerkedik egy nyugatról hazatérő "világfival", aki feleségül veszi. Szonyecska talán ezen lepődik meg a legjobban: hogy elkel valaha. És még egy lánya is születik, ami aztán már hab a tortán számára. Hogy mennyire "egyszerű" ember, azt jól mutatja, hogy minden körülmény ellenére is boldog...hiszen a férje megcsalja...hiszen a lánya is furcsa kapcsolatba keveredik...
Talán ez a legmegkapóbb a történetben.

Csak szükség-esetén-való-olvasását ajánlom! :)

Amit én választottam orosz irodalmul, az jobban tetszett: Bulgakov Kutyaszíve.
Nagyon szomorúan indul, már majdnem el is pityeredtem, amikor a történet átcsapott szatírába és utána végigröhögtem!

Egy professzor megment egy kóbor kutyust (Gömböc), majd átoperálja emberré (Gömbös). Keverednek a "lényben" a kutya és az ember tulajdonságai, ami hatalmas poénokhoz vezet.
Na, ezt a kisregényt viszont ajánlom mindenkinek, Bulgakovtól nekem ez az első, de nem az utolsó olvasmány!

Aztán...hogy bespájzoljak a könyvtári szünet előtt:

Maja Lunde könyvével kezdtem a kis csomagom, de erről külön posztnak kell szólnia! :o)

Olvasmányok - kihívások

Még egy kihíváshoz (a Könyvutcablog kihívásán kívül) csatlakoztam nagy örömmel és az Szabados Ágnes híradós "Nincs időm olvasni kihívása" :o)
Mindig van egy olvasmány, amit közösen olvas a csoport (akinek van hozzá kedve), aztán "kibeszéljük" és egy téma, amihez szabadon lehet könyvet választani.

A júniusi közös olvasmány Sarah Winman A bádogember.

Sajnos ez az olvasmány most nekem nemigen jött be...másoknak pedig nagyonis. Kíváncsi leszek a "kibeszélésére".
Igazából egy rendhagyó szerelmi háromszög: egy meleg férfi, egy biszex férfi és egy nő szerelme...talán ehhez én túl konzervatív vagyok. A nyelvezete sem tetszett, nekem vulgáris volt. Valószínűleg az elfogadás lenne a központi téma.

Amit én választottam borító alapján, az Emma Hooper könyve volt: Etta és Ottó és Russell és James. És tényleg a borítója tetszett meg a cba-ban, a 499,- Ft-os polcon! Aztán a belső borítója még szebb!

Ez a történet viszont mesebelien szép volt, valahogy ez is egy szerelmi háromszög-téma, de a klasszikus viszonylatokban :o)
Etta 83 évesen kel útra, hogy még életében lássa az óceánt és közben visszaemlékezik fiatal korára A nyomába szegődik egy prérifarkas, Jamesnek kereszteli (ha jól értettem) a meg nem született testvére után. A férje, Ottó is próbálja idejét értelmesen kitölteni, míg vár Ettára és a szomszédban élő Russell is, aki Ottó gyerekkori barátja. Érdekes, szép történet, ezt ajánlom Nektek is!

A Könyvutcablog kihívásán pedig egy sci-fit kellett elolvasni. Mivel nem a legkedvesebb műfajom, nehéz volt választani. Margaret Atwood disztópiájára esett a választásom. Azt hittem, mivel most divatos olvasmány, talán új megjelenés. Kiderült, hogy 30 éve írta az írónő.

Nem is tudom, hogy tudnám röviden megfogalmazni a véleményem, igazából a zárórész tetszett nekem.
Az, hogy ilyen felkapott lett a könyv, azt hiszem, a politika magyarázza.

Dióhéjban?

Egy kitalált ország, Gileád (Bangor, Main) diktatúrájáról szól ez a disztópia, melynek előterében a női kasztok közül a Szolgálólányoké áll; főszereplője gileádi nevén Fredé (vagyis Fred tulajdona), a szolgálólány. A nők egyetlen szerepe Gileádban a „szaporodás”, a társadalom egész keresztmetszete ennek alárendelt. A férfiak szerepe az én olvasatomban nulla, nem derült ki számomra, mit parancsnokolnak, mivel Parancsnok-nak neveztetnek – az ő szerepükről meglehetősen negatív a történet szempontjából.
Eszembe jutott Orwell 1984-e, Huxley Szép új világa, az Éhezők Viadala és olyan szavak, hogy dogmatizmus, elnyomás, kizsákmányolás, uniformizálás, földalatti mozgalmak, női- ill. férfi sovinizmus…hogy napjaink egyes eseményeit ne is említsem.

Én már az oldalsávban lévő könyveket olvasom, olvassatok Ti is jó sokat - főleg így, nyárom!