Hűtlen...

...vagyok:o) Rég jártam erre és micsoda fejlesztéseket látok a Blogspottól! Próbálok eligazodni rajtuk. Mostanában valahogy az olvasásé a főszerep. Nem mintha nem lennének hímzési- illetve horgolási terveim, de valahogy válságban vagyok. Meleg is van, több időt kell/lehet a kertben is tölteni. Hát hadd jöjjön innen néhány fotó, a mostani kedvencem:

 

Az idei kertünkben nem sok a sikersztori, pedig időben földbe kerültek a magvak, palánták! Talán az időjárás nem kedvez szinte semminek. A zöldpaprika nem igazán fejlődik; a paradicsom, ahogy beérik, megrepeszti az eső; az első uborka vetés ki sem kelt, a második két soron 1-2 ubi van csak; a kapor is csak másodjára kel. Egyetlen szem sárgabarackon osztoztunk idén, és az őszibarack is potyog valamiért. Ami igazán szép volt, az a cseresznye, meggy és a málna.

 

Úgy néz ki, az igazi mediterrán növények fogják bírni ezentúl, a szőlő, a levendula. Lehet, olajfát kell ültetni :o)

 

A tél elvitte az összes dáliagumóm, 4 újat vettem tavasszal. Kettő hajtott ki, ebből a szebbik:

 

A kert azért mindig felüdülés, már csak azért is, mert ott van Carlos, a friss levegő és a csend...max. madárcsicsergés.

 

És otthon is mindig vár valaki: 

Nagy konyhabútor projektben is voltunk, 17 év után végre lett szép konyhám, hadd dicsekedjem el vele:

 

És ha már olvasás, az utóbbi két legnagyobb élményem: Első Náray Tamás Zarah-ja, alig várom, hogy folytathassam Zarah örökségével, annyira jó kis családregény:

 

A másik pedig Fredrik Backman, akiben még nem csalódtam:

Lássuk hát, hogy sikerült a bejegyzés! :o)

Vagytok-e még itt régiek?

További jó nyaralást!

Főkolompos

Talán a kert a főkolompos az elmaradásomban, hát álljon róla "pár" sor :o)

Nem is tudom, mivel kezdjem, annyi csoda van most a kertben, ilyenkor van ereje teljében, az biztos!

Nehezen indult a nyár a sok eső miatt: megsínylette az eper is (mind ki kellett húzzam) és a cseresznye is (szinte az egész termés lerohadt - mai napig nem térek napirendre felette, mert idén volt a legtöbb eddig). Meggyet még egész jól tudtunk csipegetni, imádom!

Tettünk ki még több rovarhotelt, hogy csalogassuk a kis jótevőket, erre már kitehetnénk a "megtelt" táblát:

A virágágyás idei újdonsága a kerti madárbirs volt, már takarítom be a sok-sok magocskát jövőre:

Meg egy cserép ilyen érdekes napvirágot vettem, még ilyet sem láttam:

A nyári gyümikkel minden rendben: a kedvencemből, málnából sok termett, a ribizliből pedig Anyu főzött 3 kis üveg lekit.
Szeder is lesz jó sok, ha nem esik és nem jön rá a szürke penész.
Tavaly a fagy miatt csupán 1 szem sárgabarackon osztoztunk Párommal, idén, bár megkopogtatta a jégeső a szemeket, sok volt rajta.
Jövőre lekvárfőzés és olyan fincsire tervezem, mint ahogy anno nagyanyám készítette! :o)

Rég szerettem volna hortenziát, most 4 cseréppel kaptam, dekorációból maradt. Ahogy elültettem, máris meghálálta egy kis virágzással:

Dáliám a tél alatt sajnos mind elpusztult, úgyhogy erről az élvezetről idén lemaradok. Őszirózsa magot hiába vetettem több soron, kikelésre sem méltatott, illetve kikelt méterekre a színhelytől néhány tő...a hangyákat gyanusítom :o)

Sikersztori talán a margarétám:

Kutyácska is élvezi, hogy most többet vagyunk kint vele a kertben, mehet a bohóckodás:

Odahaza is nagy dolog történt: 4 fiókánk kelt ki a 4. emeleti ablakunk előtti madáretetőben. Először ökörszemre tippeltem, annyira pirinyók voltak; esetleg még légykapócskák lehetnek, még a mamájuk külalakjából sem sikerült kiderítenünk:

Egy igazi nyári képpel kívánok Nektek további szép nyarat!

KertszezON!

Végre-végre-végre! :o)
A krókuszok utáni első szépség a kajszi fánk, amint virágba borult:

Idén már sok virág van a mandulafácskánkon is, kíváncsi leszek, lesz-e termés rajta. Még csak 1 méter magas.

Ültettünk dézsába egy új áfonya bokrocskát. Már többedszeri a próbálkozás, azért tettük dézsába és savanyú földbe...szorítsatok,hogy megmaradjon, mert imádom az áfonyát. Laci a málnásban is pótolt, az aztán a kedvenc gyümim!

Bújik az októberkém is, kitettük a jó kis melengető napra:

Rengeteg vizet felhordunk a patakból, nagyon száraz a föld.
Pótoltam spenótot, mert az őszi nagyon foghíjasan kelt; azért egy főzetre valót tegnap leszedtem.
Borsó és hagyma került még a földbe és sok-sok virágmag: kicsi- és nagy büdöske, rózsaszín kis tölcséres, tátika.
Szépen megeredtek őszről a török szekfűim, alig várom, hogy végre illatozzanak.
Ha viszont nem öntözzük, semmi nem lesz belőle, mert annyira kevés a csapadék.

Most épp a nárciszokban tudok a legtöbbet gyönyörködni:

És ebben a különleges borostyán csodabogárban. Végre megint eljött az ő ideje, hogy többet lehetünk kint vele a kertben:

A fürtös gyöngyikéből idén már egy tömött kék csík látszik:

És szerelt fel Párocska rovarhoteleket is, meg vitt kis cukros vizet, hogy minél jobban tudjuk kényeztetni a méhecskéinket:

A magok a földben, izgi a várakozás, hogy mi és hogyan fog kikelni :o)

Ha elmúlik karácsony...

...még mindig van minek örülni! :o)
Marika lapja ma jött meg és úgy örültem neki, köszönöm szépen!

Sajnálom, hogy idén nem volt karácsonyi képeslapozós játék! Vártam, hagytam rá időt is magamnak, de azért értem én, hogy ez egy időigényes, komoly szervzési kihívás.

Idén is maradt a macskabarát karifa, csak Párocska szürkére festette. Karácsonyi macskáim:

Idén ezeken a kis díszeken dolgozgattam, amiket úgy találtam ki, hogy hűtőmágnesek is lehessenek. Lett hajtogatott pénz-átadó-borítékocskára, választható-workshop-kupon dobozkára stb. (Volt egy olyan akció a Cross Stitch Crazynél, hogy 5 fontért 5 új online kiadványt küldtek, ebből a minták. Bár jobb szeretem a kezemben forgatni az újságot, ezt most megkockáztattam. Legalább 1 fát megmentettem a kidöntéstől.)

Még a kis horgolt fenyőimből juttattam Anyunak, ismerősnek...ami a kézimunkát illeti.

A kedvenckékről sem feledkeztünk el idén sem:

És most van egy kis bűntudatmentes szabadidő: lehet olvasni, hímezni, aludni bőven.
További kellemes ünnepeket!

A május, az gyönyörű!

És a kertecském is! :o)
Vigyázat, mert sok képet hoztam! :o)
A lila gömböcskéim:

És a fehérek, mert a lila kifajzott...ígértem Verának, hogy mutatom:

Imádom pl. a muskátlit (is), idén a rózsaszínű lesz többségben, futós és álló kivitelben is:

A szekfűnek pedig az illatát imádom:

A rózsáim, pedig én metszettem őket!:

A fűszerkertben: bazsalikom bordó és zöld, 3 tő levendula már bimbódzik, zsálya, lestyán, oregano és a behurcolt leander és muskátlik, mert itt van árnyék. Lobéliát csempésztem még be rózsaszínt és kéket, mert maradt még hely:

4-5 szem meggyünk lesz idén a kis fánkon, a cseresznyén sok. A kis Jonatánon is még csak 5-6 szem, állítólag türelemmel kell lenni vele több évig, mire rendesen terem. A ribizli pirosodik, a szamócán rengeteg virág volt, kíváncsi vagyok, milyen termés lesz rajta; az ősszel áttelepített epren is lesz pár szem...éééés a minőségellenőr:

Hogy a másik kis kedvencünk is szerepeljen; most többet tudunk Carlossal lenni a jó időben, bőven tud boldogkodni:

Éééés újra fióka áldásra várunk, de már otthon, a 4.-en :o)

Befészkeltek a madáretetőbe a zöldikék - legalábbis annak nézzük őket :o)
Magam részéről megtiszteltetésnek veszem, hogy megbíznak bennünk az ablakban árgus kék szemekkel leselkedő Diego ellenére :o)

Szép májust!

Indián nyár

Bár kitartana februárig!

Carli már nagyon kívánkozott sétálni, én meg a fejembe vettem, hogy ha van egy csomó mandulafa a domboldalban, akkor ott lennie kell mandulának is :o)
Így tettünk vasárnap két kör sétát. Íme a mai zsákmány, bár a madarak naprakészebbek, sok csonthéjat már meglékeltek:

Talán az az ősi gyűjtögető-halászó-vadászó énem az, de minden ősszel szednem kell csipkebogyót, ha csak egy marékra valót is; -gyűjteni mogyorót, diót, mandulát, gesztenyét, makkot (dísznek), de még szép színes faleveleket is (könyvbe tenni lepréselni) :o) Diego is kapott egy üres diót, jól csörög a konyhában a padlólapon :o)

Egy új bogár is elült a fülembe: kell nekem mandulafa! Érdekes, vagyis teljesen logikus: ez a csonthéjas virágzik legelőször és ez is megy aludni legelőször.
Meszes talajt igényel, a szőlő kísérőnövénye, nem igényes. Sok fajta van, választunk és ültetünk egyet idén...a virága is gyönyörű!

Minden séta tartogat egy-egy meglepetést!
Ma egy olyan csoda kökény bokrot találtunk, ami tele van gyönyörű sötétkék terméssel. Megvárom, míg megcsípi a dér és akkor lakomázni fogunk belőle!:o)
És ami még meglepi volt: alkörmöst találtunk, ismeritek?

Utána kellett nézzek, mert szomi azt mondta, fontos festékanyag. Kiderült, hogy gyógynövény, a rák elleni gyógyszerekbe használják fel hatóanyagait és a bor festésére is használják. Ilyet! 46 éves kellett legyek, hogy ilyet is lássak! Ilyenkor jut eszembe a híres nóta: "Annyi mindent nem szerettem még!"

Például még a borbolyát sem, íme a kis bokrunk, Laci ültette el a héten:

Kíváncsi vagyok, lesznek-e rajta bogyók? Utánaolvastam, ez is gyógynövény!:o) Én meg csak azért szerettem volna, mert szép bordó a lombja.

Nézzétek az októberkémet! Ez is egy kis csoda a szememben:

Közelről apró rózsaszínű kis csillagvirágok!
Néhány kerti kép még...az egyiken egy poloska, a másikon egy büdösbogár-kakukktojás :o)

Nyarunk a kertben

Ahogy említettem, nem olyan volt idén a kert, mint amilyennek lennie kellett volna.
Talán a nagy hőség...pedig Lacó rengeteget locsolt hajnalonként meg késő este, de még ennek ellenére is...
De azért idén is megvoltak a próbálkozásaink, voltak amik bejöttek, voltak, amik nem.
Azért próbáltam a tanulságokat levonni és a szépet kiemelni:

Sokféle kardvirágom lett, a fehér hiányzik még a lelkemnek :o)
Dőltek jobbra-balra, úgyhogy jövőre mélyebbre fogom tenni a hagymákat. Volt, amit beáztattam, volt, amit nem, így szinte egész nyáron nyílott.

A dáliát olyan nagy műgonddal ültettük, mégis valami nem volt jó: először lyukacsos lett a szirma, bár nem láttunk rajta kártevőt. Mintha rágta volna valami. Aztán meg nyár derekán mintha valami betegség kapta volna el vagy a nap égette le...a hatalmas fejű sárgám és lilám teljesen el is tűnt.
Idén újságpapírba csomagolva fogom eltenni télire - ezt a tippet kaptam. Lehet, hogy a tavalyi forgácsnak volt valami baja?

Ígértem tavasszal, hogy megmutatom a díszvendéget, ha nyílik:

A sárgabarackfánk termése csodás volt, a Mariska őszibarackunkról is már 30-40 szemet szedtünk. Bár megkopogtatta a jég és ott elkezdett mézgásodni, de résen voltunk és időben megettük. Isteni finom, aromás, magba váló fincsiség volt! A körtefa ágai majd leszakadnak a sok gyümitől, viszont a Jonatán almafánkon idén is csak 2 szem lesz. A szedren is rengeteg gyümölcs volt, de valahogy nem tudta kinevelni-kiérlelni a gyümölcsét, mintha elszáradtak volna a végén a szemek...még ki kell olvassam a Csodakertből, mi az oka. Az első 3 billing szőlőt is leszedtük idén:

És akinek minden gyümi bejön: Carli.
Bármilyen gyümölcsöt szedtünk/szeltünk (még a paradicsomot is), jóízűen fogyasztotta :o)

Igaz, ami a Gazdi kezéből jön, csak finom lehet (így kapta be a gyógyszert is könnyedén) :o)

Ami a mi kertünk földjében eddig még mindig tutira bejött, az a cékla, a fokhagyma, a kapor, a póré, a cukkini és a paradicsom.

Paradicsomból idén újakkal próbálkoztunk: a kis koktél bejött, olyan édes, mint valami gyümölcs; a szilva alakú kevésbé lédús, az is jól szuperált, de törpét többet nem fogunk tenni. Asszem maradunk a lugasos koktél paradicsomnál! A paprika igen fingi-ringi lett :o) De miért?!

Most éppen az enciánban gyönyörködöm, sikerült visszahozni az életbe:

Sok tennivaló lesz még ősszel, de nem bánom! Szeretem csinálni még mindig!

Végre szeptember!

Hogy elhanyagoltam a blogocskám!
Pedig egyáltalán nem áll ám szándékomban távol maradni!

Talán a nagy hőséggel tudnám indokolni, ami elvette minden blogírásra maradt kis időmtől az energiám.
Ha kölcsönből is, de jövő tavasszal meg kell oldjuk valahogy a klimatizálást! Panelben, a negyediken...mindkét ventillátorunk bemondta múlt hétre az unalmast.

Pedig böködtem ám szorgosan! Párom megcsinálta nekem szépre az erkélyt, az enyhébb délutánokat ott töltöttem a macskámmal :o)

Elkészültem a magnóliámmal, április 29-én kezdtem.
Végül kasírozó fólia nélkül, keményítve tettem egy TESCO-s keretbe. Nekem tetszik!
Pont ma fúrta fel Párom ide, a cipőspolc fölé a folyósóra...hogy nekem is legyen magnóliám, ha a kertbe már nem fér el.

És ha már Lanarte - imádom a Lanarte-kat, elővettem és befejeztem a kis tigrisem is, amit egy hímzős ismerősömtől kaptam még 2015. júliusában.
Őkelme még nincs keretben:

Az új projekt egy kisebb lesz, majd mutatom nemsokára!

Diám elkezdett tanítani a gyakorló iskolában, ahová szeretett is volna menni.
Bár eleinte fél állásban, majd alakul!
Hatalmas lelkesedéssel vágott bele a tanításba, szerintem imádni fogják a kölykök! :o)
Ezzel az ajtódísszel várja a 2.a-sait...ők lesznek az elsők!

Képzeljétek, Carlikánk allergiás lett a nyáron!
A képen még a kis szeme is dagadt a kis drágámnak...mégis "nevet".

Először - és még most is bízom benne - arra gondoltunk, talán megcsípte egy darázs, mert vakarta a pofiját és szokta vadászni a darazsakat, méhecskéket. De csaknem akart szűnni a viszketés és pirosodott, dagadt a pofácskája, úh. elvittük állatorvoshoz.
Az okot ő sem tudja, úh. a homályban tapogatózunk, mire lehet érzékeny. A kapott gyógyszerek a tüneteket szerencsére kezelték.
Elsőként a tápját cserélte le Párom, kerüljük a csirkét és a kukoricát, mert az szokott gondot okozni.
Aztán meglátjuk.

Írok majd a kertecskémről is, de az valahogy nem lett idén olyan, mint szokott!

Szép, hosszú őszt mindnyájunknak!