Őszi olvasmányok

Szuper olvasmányokkal hozott össze az élet október-novemberben- és már decemberben is! :o)
Nagyon szeretem Szabados Ági könyvklubját, ahol novemberben Edith Eva Eger A döntés című kötete volt a közös olvasmány.

Az írónő túlélte Auschwitz-ot és sikerült lelkileg is talpra állnia - nekem már maga ez a tény egy csoda!
16 évesen került koncentrációs táborba egész családjával együtt; az ezt követő életéről és a zsidók felszabadítása utáni nehéz életéről szól a könyv, DE valahogyan még sem lehangolóan. Talán láttátok nyilatkozni a tévében is, a youtube-on azonban biztosan vissza tudjátok nézni!

A decemberi téma a levélregény.
Én ezen belül Jessica Brockmole könyvét választottam és tegnap estére már "fel is faltam". Nem lehetett letenni!
Azt hiszem, ez lett az én 2018-am könyve.



Levélregény. Történelmi regény. Szerelmes regény...de a legszebb fajtából! Egy szerelmi háromszög az I. és a II. világháború között.
(Nagyon hasonló a hangulata a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság cimű történetéhez, ami egyébként a NIOK december közös könyve lesz. Én már olvastam, itt írtam is róla, de most újra fogom olvasni...nem gyakran teszem!)

Sue, a költőnő levelet kap rajongójától, Davie-től, Amerikából. Hosszan tartó levelezésbe bonyolódnak, aminek aztán szerelem lesz a vége. A helyzetet bonyolítja, hogy Sue férjnél van. Férje is és kedvese is a frontra kerül és vissza is tér mindkettő. Így még bonyolultabbá válik az életük.

Lehet, hogy Karácsony közeleg és azért, de végig a Mamám járt az eszemben. Egész életében várta vissza a frontról a Papámat, de ő nem jött vissza. Emlékszem, a nagy szekrény aljában, egy fekete, műanyag fülű nylon szatyorban őrizgette a levelezésüket, amiket - mikor már érezte, hogy nem él sokáig- elégettetett Anyuval...olyan kár értük! Ezek a levelek még irodalmi szinten íródtak, annyi értéket tartalmazhattak, amire én - igenis! - kíváncsi lettem volna!

Mindenesetre mindkét könyvet ajánlom!

Augusztusi NIOK kihívás

Ági augusztusi kihívásaként egy sorozat egy részét kellett elolvasni...huncut! Mert a sorozatra éppen rá is lehet kapni! Ha nem ez a cél?! :o)

Először a legfrissebb élményemről mesélek, ami részemről csak véletlen illett bele a havi témába, mert mint utóbb derült csak ki számomra, hogy ez is egy sorozat része. A Björndal sorozat 1. része. Persze, olvasnom kell a többit is, ahogyan Backman összes könyvét!!!

Sok szuper könyvet olvastam mostanában, de ezt képtelen voltam letenni, bááár...amíg a "bonyodalom" meg nem történt, nehezen hangolódtam rá a történetre. Azt hiszem a hoki miatt. Nem vagyok valami nagy sportrajongó.
Bele kellett nézzek Backman szemébe:

Egy csomó kérdés merült fel bennem olvasás közben:
Vajon honnan tudja egy férfi azt, hogy igenis érezheti egy anya, hogy a tini lánya gyűlöli?!
Hogy érezheti át egy férfi ennyire tökéletesen egy anya gyilkolási vágyát, ha bántják a gyermekét?!
Hogy gyűlölni könnyebb, mint szeretni? Igaz! De hogy állíthat egy író ennyire abszolút, filozófikus igazságot?!
Hogyan tudja ennyire átadni az érzést, mikor Amat belekerül egy hatalmas konfliktusba önmagával - vagy gerinces lesz és beszél, vagy eléri az álmait, amiért idáig igazán megdolgozott/megszenvedett?!
Hogy lehet, hogy van különbség győzelem és igazság között?!

Björndal egy elszigetelt svéd kisváros, ahol a hoki az egyetlen szórakozás.
De össze lehetne-e kötni a hasznost a kellemessel? Ha győzne a városi hokicsapat, települne ide oktatás, munkalehetőség, infrastruktúra.
Vajon hibázhat-e a város hoki-üdvöskéje? És ezzel képbe kerül az emberiesség fogalma. Vajon hogy reagál a városka lakossága Kevin ballépésére?
Fantasztikusan mutatja be Backman, miképp oszlik 2 oldalra a város, de vajon jó oldalra sikerül-e szavazni? Mi lesz az igazság?

A könyv egyik külföldi borítója is nagyon szép, talán többet árul el:

Tetszik, ahogy az író a fejezet elején summáz. Ahogy a narrátor is a Született Feleségek elején (bocs, de ez jutott eszembe), Backman is elmondja előbb, hogy pontosan miről is fog szólni a fejezet, aztán részletez. Mit részletez! Árnyal, de zseniálisan!
Tetszik az is, hogy a végén nem dől el ki a jó, ki a rossz...az életben sincs mindig így! Az életben sem mindig az győz, akinek igaza van, nem?!
Remélem, nem árultam el sokat, olvassátok el!


És akkor az igazi választottamról is: Lucy Maud Montgomery Anne-sorozatának első részét választottam, az Anne otthonra talál címűt. Már olyan rég terveztem elolvasni, most aztán beleillett a kihívásba.

Azért ezt a képet választottam, mert ez az első olyan könyv, aminek a borítójával - de egyikkel sem! - nem tudok megbarátkozni.

Annyi baj legyen!
Mert a történet imádnivaló! Egy csupaszív story!
Biztosan sokan láttátok már a tévében is, könyvben az igazi - ezzel nem mondtam újat, igaz?!

Anne, a kis árva családhoz kerül.
Véletlen, mert a család fiút szeretett volna, hogy legyen segítségük a ház körül.
Anne természetesen megkedvelteti magát a családdal a kis őszinte, cserfes személyiségével.
(Itt pedig Harisnyás Pippi jutott mindig eszembe :o) Vajon melyik történet volt előbb?)

Nagyon jó olvasmányokra sikerült bukkannom augusztusban, ajánlom mindenkinek!
És, jupppiiii!, újra kinyitott a könyvtár is! :o)
Számomra ennyi volt az augusztus olvasós része, alig várom a hűsebb szeptembert!

Lisa Wingate_Elrabolt életek

Olyan csodaszép ez a könyv, hogy ennyire talán még nem is tetszett egy sem!
(A külső borítóját mindig leveszem olvasáskor, hogy szép maradjon.)

Szerencsére a tartalma is gyönyörű és a Goodreads listáján 2017 legjobb történelmi regénye lett.

Két idősíkban játszódik a történet.
Az egyik 1939-ben Memphisben, ahol a nagy gazdasági világválság után virágzik a gyermekkereskedelem; a másik pedig napjainkban, az ezt követő 2. generációról szól, akik nyomába erednek múltjuknak.

Rill Foss meséli el a vele és 4 testvérével történteket. Boldog folyami életüket élik, mikor is az édesanya komplikált szülése miatt a szülők magukra kell hagyják gyerekeiket a hajón. A kórházban beépített emberek hívják fel Georgia Tann - a hírhedt bébifarmer - figyelmét az egyedül maradt gyerekekre, akiket szó szerint elrabolnak, majd kihasználva a szülők szükséghelyzetét, lemondatják őket gyermekeikről. Az árvaházban borzasztó körülmények között tartják a gyerekeket, amíg az gyermek-adás-vételüket nyélbe nem ütik.

A jelenben futó szál narrátora Avery Stafford, híres politikuscsalád sarja, aki ügyészként dolgozik. Nagyanyját látogatja meg az idősotthonban, ahol találkozik May Crandallal, aki meglátja a lányban testvérét...előkerül egy fotó is és elindul a kutatás az ősök után.

Abban bíztam, hogy kitalált a történet, de ahogy utánaolvastam, sajnos megtörtént eseményen alapul.
Kicsit megvicceltek a nevek, Leslie és Lark nekem férfi neveknek tűntek és csak a 300. oldal tájékán "világosodtam meg" :o) Vagy nem olvastam elég figyelmesen.
A történet csak úgy sodort magával, be tudtam volna hamar fejezni, de halogattam :o)
Bár kicsit nehezen indult be számomra a regény (ameddig "megágyaz" az írónő a történéseknek), utána már nem tudtam letenni.
Sokszor facsarodott el a szívem: egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy lehetett ekkora kegyetlenség egy-egy nőben kisgyerekek irányában, pláne, hogy annyira kiszolgáltatottak voltak. És hogy ezzel a gyerek-kereskedéssel mekkora képmutatás járt...micsoda ereje van a pénzéhségnek!

Gyönyörű a külföldi borítója is, nekem most a magyar jön be jobban.

Ajánlom mindenkinek!

Olvasmányok - kihívások

Még egy kihíváshoz (a Könyvutcablog kihívásán kívül) csatlakoztam nagy örömmel és az Szabados Ágnes híradós "Nincs időm olvasni kihívása" :o)
Mindig van egy olvasmány, amit közösen olvas a csoport (akinek van hozzá kedve), aztán "kibeszéljük" és egy téma, amihez szabadon lehet könyvet választani.

A júniusi közös olvasmány Sarah Winman A bádogember.

Sajnos ez az olvasmány most nekem nemigen jött be...másoknak pedig nagyonis. Kíváncsi leszek a "kibeszélésére".
Igazából egy rendhagyó szerelmi háromszög: egy meleg férfi, egy biszex férfi és egy nő szerelme...talán ehhez én túl konzervatív vagyok. A nyelvezete sem tetszett, nekem vulgáris volt. Valószínűleg az elfogadás lenne a központi téma.

Amit én választottam borító alapján, az Emma Hooper könyve volt: Etta és Ottó és Russell és James. És tényleg a borítója tetszett meg a cba-ban, a 499,- Ft-os polcon! Aztán a belső borítója még szebb!

Ez a történet viszont mesebelien szép volt, valahogy ez is egy szerelmi háromszög-téma, de a klasszikus viszonylatokban :o)
Etta 83 évesen kel útra, hogy még életében lássa az óceánt és közben visszaemlékezik fiatal korára A nyomába szegődik egy prérifarkas, Jamesnek kereszteli (ha jól értettem) a meg nem született testvére után. A férje, Ottó is próbálja idejét értelmesen kitölteni, míg vár Ettára és a szomszédban élő Russell is, aki Ottó gyerekkori barátja. Érdekes, szép történet, ezt ajánlom Nektek is!

A Könyvutcablog kihívásán pedig egy sci-fit kellett elolvasni. Mivel nem a legkedvesebb műfajom, nehéz volt választani. Margaret Atwood disztópiájára esett a választásom. Azt hittem, mivel most divatos olvasmány, talán új megjelenés. Kiderült, hogy 30 éve írta az írónő.

Nem is tudom, hogy tudnám röviden megfogalmazni a véleményem, igazából a zárórész tetszett nekem.
Az, hogy ilyen felkapott lett a könyv, azt hiszem, a politika magyarázza.

Dióhéjban?

Egy kitalált ország, Gileád (Bangor, Main) diktatúrájáról szól ez a disztópia, melynek előterében a női kasztok közül a Szolgálólányoké áll; főszereplője gileádi nevén Fredé (vagyis Fred tulajdona), a szolgálólány. A nők egyetlen szerepe Gileádban a „szaporodás”, a társadalom egész keresztmetszete ennek alárendelt. A férfiak szerepe az én olvasatomban nulla, nem derült ki számomra, mit parancsnokolnak, mivel Parancsnok-nak neveztetnek – az ő szerepükről meglehetősen negatív a történet szempontjából.
Eszembe jutott Orwell 1984-e, Huxley Szép új világa, az Éhezők Viadala és olyan szavak, hogy dogmatizmus, elnyomás, kizsákmányolás, uniformizálás, földalatti mozgalmak, női- ill. férfi sovinizmus…hogy napjaink egyes eseményeit ne is említsem.

Én már az oldalsávban lévő könyveket olvasom, olvassatok Ti is jó sokat - főleg így, nyárom!

Könyvutca kihívás_április

Az e havi kihívás egy olyan regény volt, amiről a Könyvutca blogon is olvastam.

Sarah Pinborough 13 percét választottam, miután olvastam a Ne higgy a szemének című könyvét is és mindkettőről elmondhatom most már, hogy nagyon izgalmas, furfangos és csavaros. Stephen King javaslatának is hittem. Csak azért tetszett jobban ez a második regény, mert bár befejezetlen, nem fiktív a vége.

A könyv egy mentálisan nagyon beteg tiniről szól. Azért nem mondom, hogy pszichopata vagy szociopata, mert el sem tudom képzelni, hogy létezik ilyesmi tinédzser korban. Natasha egy roppant manipulatív kis „rifke”, aki maga akarja a társaságát „berendezni”. Önző és öntelt. Tulajdonképpen nem is értem, miért bonyolítja maga körül a dolgokat! Talán hogy felhívja magára a figyelmet? Nekem sokkal inkább a népszerűtlenebb, de inkább önazonos Becca karaktere tetszett, aki aztán szembe kerül „élete örök barátnőjével”. A könyv szerintem korrajz is: hogy mennyire felerősödtek a Pinborough által említett jelenségek (amik a gimis koromat juttatták eszembe): a klikkesedés, a népszerűség és a tökéletesség hajhászása, a bizonyos társadalmi rétegbe tartozók elkülönülése, a külsőségek előtérbe helyezése. Az eredmény egy roppant sekélyes személyiség.

A történet váltott szemszögből íródott, ami nagyon tetszett és a szemelvények is, amik szabdalták a történetet és árnyalták a szereplők jellemét is. Egy nem tetszett: bár a műfaj pszichotriller mellett young adult is, számomra ez sem magyarázza meg a már-már „fülsértő” szóhasználatot.
Összességében azért ajánlom mindenkinek!

Könyvutca kihívás_március

Nagyjából a Monarchia időszakát tudnám megnevezni kedvenc korszakomul, ezért választottam Böszörményi Gyula A Rudnay - gyilkosságok című regényét és mert már tetszett az első része, a Leányrablás Budapesten.

A történet egyik szála tíz olyan bűnesetet dolgoz fel, amik akkoriban nem kerültek megoldásra. Illetve dolgozza fel Ambrózy báró és segédje, Hangay Mimi kisasszony Rudnay rendőrfőnök megbízására. A nyomozás közben kialakulóban van a két főszereplő között valamiféle vonzalom. Hogy milyen, azt – gondolom - a könyv folytatásai rejtik.
A másik szál az elrabolt Hangay-lánytestvér, Emma napjait mutatja be, remélem azért, a két szál egyszer majd összefut!

Ez a regény – számomra - nem az az emlékezetes, bevésődős fajta, hanem az a „beleolvadós”: az ember teljesen bele tudja magát élni a korszakba. A környezet, a viselet leírásával annyira meg tudja ragadni az író az akkori hangulatot! A nyelvezet is korabeli, viszont engem a sok lábjegyzet kicsit megakasztott a történet folyamában. Sok olyan kifejezést és idegen szót magyaráz számomra feleslegesen az író, amit én már ismerek – de nyilván nem csak az én korosztályomnak íródott a könyv, lehet, inkább a fiatalabb korosztálynak. A sok név-megemlítés viszont kicsit hitelesebbé teszi a történetet, bár azok meg fikciók :o)

Összességében jó könyv volt.

Anthony Doerr_Láthatatlan fény

Az olvasás veszi át télvíz idején a kerti bejegyzéseim helyét! :o)
A Könyvutca blog kihívásán a februári olvasmányomat nagyon eltaláltam, méltán Pulitzer díjas!

Számomra fontos, hogy sikerül-e egy könyvborítónak megragadnia a könyv hangulatát, azáltal (is) kezd el érdekelni. Ennek a regénynek csodaszépre sikeredett a borítója, rögtön tudtam, hogy el kell olvasnom és nem is csalódtam.

Két szálon indul a regény: Werner- és Marie-Laure szálán. Werner egy különleges kis árva gyerek, akit tehetsége emel ki a rá váró bányász sorsból (mégsem biztos, hogy szegénykém jól jár!); Marie pedig egy világtalan lány, akit apja, majd csodabogár nagybátyja nevel és menekülniük kell Párizsból Saint-Malo szigetére.

Fűszerezi a regényt a kis makett a városról, amit a lány lakatos apja készít, hogy megkönnyítse lánya életét és izgalmassá teszi a híres gyémánt, melyre egy náci tiszt vadászik.

A két fiatal útjai természetesen keresztezik egymást és a kapocs a rádiózás. De milyen a sors: útjaik csak egy napra keresztezik egymást, de az számukra felejthetetlen.

Engem igazából az gondolkodtatott el a legjobban, hogy nem csak Németország „megnevezett” ellenségei, de maguk a német emberek nagy többsége is áldozata volt a nemzetiszocialista eszmének, sokan csak belesodródtak a hatalmasok „játékába” – talán mert gyengék voltak, vagy más miatt ...?! És vajon elítélhető-e ezért bárki is az adott körülmények között? Nehéz volt jónak lenni egy németnek a világháborúban – valahogy így fogalmaz az író. És mitől tudta valaki megőrizni a gerincét és vajon mi az, amitől nem?

Tetszett a jól tagolt regény, könnyen volt olvasható. Sajnos mindig az jut eszembe az ilyen szépséges világháborús történeteknél, hogy mennyivel szegényebb lenne az irodalom, ha nem lettek volna háborúk :o(

Ajánlom mindenkinek elolvasni!

Könyvutca kihívás_Január

Mert kellenek a kihívások!
De csak olyasmiben, amit szeretek csinálni...erre már rég rájöttem.
Ilyen a hímzés, kézimunka és az olvasás.
Most a FB-on találtam egyet "Egy év, egy tucat könyv" címmel", havonta kell majd mást és mást teljesíteni.

A januári kihívás egy novellás kötet.
Van ajánlat is, de lehet szabadon választani is.

Mivel tavaly 37 olvasmányig jutottam el, szívesen neveztem erre is - emellett még sok más is bele kell majd, hogy férjen!

F.S.Fitzgerald könyvét választottam, ami egy gyűjtemény az eddig napvilágot nem látott novelláiból.

Ezt az értékelést küldtem a könyvről:

"Ha a véleményemre vagytok kíváncsiak, elég különös egy kötet volt ez! Szombat este (2018.01.20) fejeztem be.
Fitzgerald eddig meg nem jelent novelláit szedték egy csokorba.

A leginkább az író pozitívabb kicsengésű történetei tetszettek, mint amikor pl. egy-egy félreértésről van szó. A legjobban így a Láz (A ház asszonya) tetszett a gyűjtemény végéről és a Rémtörténet az elejéről. Ezek a történetek sodortak a legjobban magukkal, ezeket tartottam a legösszeszedettebbnek.

A legkevésbé a polgárháború idején játszódó történet tetszett (két verziójában is sajnos), valahogy kilógott a sorból.

Számomra voltak a kötetben olyan novellák is, amik egyáltalán nem ragadtak meg bennem és valahogy olyan befejezetlennek tűntek, mint pl a Köszönet a tűzért.
Nyilván megvan a befejezetlenség meg az elnagyoltság oka az írói háttérben. Fitzgerald anyagi- és családi problémái is közrejátszhattak.

Lehet, hogy üdvösebb lett volna elkezdeni Fitzgeraldot olvasni egy nagyobb lélegzetű regényével (várom is az ötletet, melyikkel?), mert ez a gyűjtemény inkább a kor árnyoldaláról szól… olyan nehéz témákról, mint pl. a rossz házasságok, tönkrement emberéletek, botrányok stb. Nem véletlenül nem jelentették meg az akkor aktuális lapok ezeket az írásokat, bár nyilvánvaló, hogy ezek nélkül nem kapnánk teljes képet arról az időszakról, ami a világválságot követi.
Lehet, hogy inkább a pénzhez jutás motiválta az írót, ezért nem tudott igazán belemélyedni egy-egy írásába? Vagy, mert én tudok egy regényben jobban elmélyedni? 

A hosszú előszót elolvastam, de a végén lévő kimerítő jegyzetet már nem tudtam volna!

Mindent egybevetve a novelláskötet nálam elérte a lényegét: kíváncsivá tett Fitzgerald többi regényére  Mert alapvetően nagyon jól ír, mintha valami kortárs író lenne. Ötös skálán 3-ast adnék neki."