Mercier Vintage SAL_készen

És hosszú idő után én is elkészültem! Ezért nem is mondom, hogy az idei első, hiszen nagy része tavaly készült.

Pontosan augusztus 5-én kezdtem, így kereken 5 hónapot vett igénybe...az én szabadidőmhöz, energiámhoz, kedvemhez képest.
A karácsonyi szabadidő tette fel az i-re a pontot, most három nap alatt 3 hónapnyit tudtam haladni - mennyire jó lenne egy kicsit több szabadidő...és nem csak a kézimunkára! Pár részlet fotó:

Kereteztetni fogom, majd az üvegesnél fog eldőlni a végleges kép. Mindenképp valami barna-bézs paszpartu-keret-ben gondolkodom. Majd mutatom, ha kész lesz - mindig a kereteztetés a kivitelezések legnehezebb része nálam.

Ez a SAL adott ötletet egy következő munkához, amivel most ki kell egészítsem az előző, terves bejegyzésem: jó lenne valamikor egy helyes kis vintage mintás szakácskönyv borító...meglátjuk, hogy lesz rá idő!

És most nagy erőkkel vissza a napraforgómhoz:

Ez lesz az idei alap munka és emellett fognak készülni a kisebb dolgok...igen, ahogy azt én elképzeltem:)

Merciere Vintage SAL_WIP IV.

A szabadság csodákra képes, ugye igaz?!:)
Végre tudtam venni a fáradságot, hogy eltisztázzam az anyagom, mivel eddig mindennél fontosabb volt, hogy csak gyorsan-gyorsan böködhessem az x-ecskéket és tudtam egy picit haladni a hímzményemmel is.
Nálam ez a 4. lépés:

Ahogy hímezgettem a varrógépet, eszembe jutott Mamám Singere. Nekünk azt hiszem egy jó régi "modele"-ünk lehetett, mert nem volt süllyeszthető maga a gép rész és nem volt fedele sem volt, mindig egy hímzett terítő takarta. Fiókja is csak egy volt, baloldalt - amiben a kincsek voltak. Így nézett ki kb., a képet a neten találtam:

Ahogy emlékszem, Apu mindig ékszíjat hajkurászott a boltokban, mert mindig az szakadt el és sehol sem volt beszerezhető. Még ujjaimban a fáradt, érdes gumi érintése. Pici műanyag üvegben tároltuk a gépolajat. Gyerekkoromban imádtam a lábbal hajtókáját macerálni (persze mindig elkergettek onnan) és felnőtt koromban utáltam az ékszíj védő rácsát portalanítani:o) Sajnos költözéskor meg kellett válnunk tőle...fáj a szívem érte...most egy rusztikus szoba éke lehetne...de hiába, ha kevés a hely.

És a "varrószobám" eddig:

Merciere Vintage SAL_WIP III.

Picit haladtam megint, már kereken egy hete vár, hogy megmutassam, csak mindig volt valami más tennivaló.
És így néz ki most egyben:

Jobb alsó sarokban az újdonság, felette pótoltam a ruci kontúrozását és bal oldalon a teljes munka, ahogy most fest.

A kertet most, ősszel imádom a legjobban, nem tudok betelni vele, hoznom kellett pár képet róla! :o)
Először is csinált párocskám egy virágtartó állványt, ma elkezdtük benépesíteni:

Középen az én imádott Sundeville-m, ami tönkrement a télen és idáig nem is találkoztam vele a piacon. Ma, hogy megláttam a kertészetben, azonnal tettem a kosaramba. Kiderítettem róla, hogy a Sundeville egy fantázianév, ami egyben bejegyzett és levédett terméknévvé is vált. Az így nevezett növények tulajdonképpen japánban kitenyésztett tölcsérjázmin, azaz Mandevilla hibridek, a kertészetben is így hívták, az OBI-ban láttam ezt a Sundeville nevet.
A lényeg, hogy imádta a tűző napot és csodálatosan bokorrá fejlődött tavasztól őszig. Most újra megpróbálom kiteleltetni.

Jobbra balra pedig édeskrumpli (vagy batáta) látható, aminek a gumója állítólag ehető, én viszont csak a csodaszép őszi-bordó leveleiért vettem meg, amiben a fagyokig még majd lehet gyönyörködni.

A két apró krizantémot ki fogom még ültetni szabad földbe.

És egy kollázs, hogy ne terheljem a türelmeteket:

Az árnyliliom virága, a pici levendula-maradék meg az őszirózsáim, ahogy sokasodnak.

És a vizipók-horgász Carlosom, ahogy könyékig halászik a hideg vízben:

Merciere Vintage SAL_WIP II.

Ezen a hosszú hétvégén elkészült a varrós képem 2. része:

Kellemesek azok az órák, amikor ezt a képet hímzem, mert eszembe jutnak gyerekkoromból azok a varrószobák, ahol jártam.

Eszembe jut Katika néni, akihez slingelésért - "risselésért" jártunk. Gyönyörűen hímzett géppel, régi Singer varrógépen, amiből kettő is volt neki. Imádtam bemenni abba a szobába, amit Katika néni csak a kézimunkának tudott szentelni. Mindenfelé cérnák, leszabott anyagdarabkák még a padlón is, a nagy nehéz szabóollótól kezdve a pici kézimunkaollóig, vasalódeszka többféle vasalóval, mikor milyen fidret-fodrot kell vasalni...és a tonett székek, amik minket vártak.

A Kányi lányok varrószobája, ahol a két utcafrontra néző ablak előtt állt egy-egy varrógép, egy-egy varrónővel. Ők igazi vénkisasszonyok voltak és mindenféle csodaság került ki a kezük közül. Állt egy olyan régi sok fiókos bolti szekrény abban a hosszúkás helységben, amiben minden volt...selyemvirágtól kezdve mindenféle szalag, csipke, flitter, madzagocska; és persze rámákban a hímeznivaló. Emlékszem, koszorút is ügyesen kötöttek.

A gombokról faddi mamám gombos doboza jut az eszembe: fából volt egy táska méretű doboza, ami pici fakkokra volt osztva és ha jó voltam, válogathattam a gombokat:o)- hová kerülhetett?!

Nosztalgiázás mellett több idő jutott kimenni a kertbe is. Mondtam már, hogy mennyire imádom az őszirózsát? A kedvenc évszakom kezdetét jelzi. Ilyenek most a kertben:

A legkisebb képen a halványrózsaszín egy törpe fajta, a többi magas. Nagyon szeretem a pasztell színeit!

Merciere Vintage SAL_WIP I.

Nem tudtam ellenállni, csatlakoztam a Merciere Vintage SAL-hoz, Judit hívott meg. Ez a másik projekt, ami felvillanyoz...amit korábban említettem.
Mondhatnám, hogy véletlen talált rám, de véletlenek nincsenek: imádom a vintage-stílust!

Most szimultán hímzem a napraforgóm és ezt a kis varrós - képet.
Íme az én első részem:

Bézs Zweigart hímzővászonra hímzem és én a DMC-t Venus-ra váltom. A ruci keretének antik kékje nagy szerelmem!
Naaagyon jó hímezni, az összes gyerekkori varrós emlékem előjön...majd mesélek róluk.
Gyertek és csatlakozzatok hozzánk! Bár már van kész munka - mondhatom, én vagyok az utolsó; részemről örülnék, ha még többen elkészítenétek ezt a kis mintát, annyira aranyos!