Hűtlen...

...vagyok:o) Rég jártam erre és micsoda fejlesztéseket látok a Blogspottól! Próbálok eligazodni rajtuk. Mostanában valahogy az olvasásé a főszerep. Nem mintha nem lennének hímzési- illetve horgolási terveim, de valahogy válságban vagyok. Meleg is van, több időt kell/lehet a kertben is tölteni. Hát hadd jöjjön innen néhány fotó, a mostani kedvencem:

 

Az idei kertünkben nem sok a sikersztori, pedig időben földbe kerültek a magvak, palánták! Talán az időjárás nem kedvez szinte semminek. A zöldpaprika nem igazán fejlődik; a paradicsom, ahogy beérik, megrepeszti az eső; az első uborka vetés ki sem kelt, a második két soron 1-2 ubi van csak; a kapor is csak másodjára kel. Egyetlen szem sárgabarackon osztoztunk idén, és az őszibarack is potyog valamiért. Ami igazán szép volt, az a cseresznye, meggy és a málna.

 

Úgy néz ki, az igazi mediterrán növények fogják bírni ezentúl, a szőlő, a levendula. Lehet, olajfát kell ültetni :o)

 

A tél elvitte az összes dáliagumóm, 4 újat vettem tavasszal. Kettő hajtott ki, ebből a szebbik:

 

A kert azért mindig felüdülés, már csak azért is, mert ott van Carlos, a friss levegő és a csend...max. madárcsicsergés.

 

És otthon is mindig vár valaki: 

Nagy konyhabútor projektben is voltunk, 17 év után végre lett szép konyhám, hadd dicsekedjem el vele:

 

És ha már olvasás, az utóbbi két legnagyobb élményem: Első Náray Tamás Zarah-ja, alig várom, hogy folytathassam Zarah örökségével, annyira jó kis családregény:

 

A másik pedig Fredrik Backman, akiben még nem csalódtam:

Lássuk hát, hogy sikerült a bejegyzés! :o)

Vagytok-e még itt régiek?

További jó nyaralást!

Főkolompos

Talán a kert a főkolompos az elmaradásomban, hát álljon róla "pár" sor :o)

Nem is tudom, mivel kezdjem, annyi csoda van most a kertben, ilyenkor van ereje teljében, az biztos!

Nehezen indult a nyár a sok eső miatt: megsínylette az eper is (mind ki kellett húzzam) és a cseresznye is (szinte az egész termés lerohadt - mai napig nem térek napirendre felette, mert idén volt a legtöbb eddig). Meggyet még egész jól tudtunk csipegetni, imádom!

Tettünk ki még több rovarhotelt, hogy csalogassuk a kis jótevőket, erre már kitehetnénk a "megtelt" táblát:

A virágágyás idei újdonsága a kerti madárbirs volt, már takarítom be a sok-sok magocskát jövőre:

Meg egy cserép ilyen érdekes napvirágot vettem, még ilyet sem láttam:

A nyári gyümikkel minden rendben: a kedvencemből, málnából sok termett, a ribizliből pedig Anyu főzött 3 kis üveg lekit.
Szeder is lesz jó sok, ha nem esik és nem jön rá a szürke penész.
Tavaly a fagy miatt csupán 1 szem sárgabarackon osztoztunk Párommal, idén, bár megkopogtatta a jégeső a szemeket, sok volt rajta.
Jövőre lekvárfőzés és olyan fincsire tervezem, mint ahogy anno nagyanyám készítette! :o)

Rég szerettem volna hortenziát, most 4 cseréppel kaptam, dekorációból maradt. Ahogy elültettem, máris meghálálta egy kis virágzással:

Dáliám a tél alatt sajnos mind elpusztult, úgyhogy erről az élvezetről idén lemaradok. Őszirózsa magot hiába vetettem több soron, kikelésre sem méltatott, illetve kikelt méterekre a színhelytől néhány tő...a hangyákat gyanusítom :o)

Sikersztori talán a margarétám:

Kutyácska is élvezi, hogy most többet vagyunk kint vele a kertben, mehet a bohóckodás:

Odahaza is nagy dolog történt: 4 fiókánk kelt ki a 4. emeleti ablakunk előtti madáretetőben. Először ökörszemre tippeltem, annyira pirinyók voltak; esetleg még légykapócskák lehetnek, még a mamájuk külalakjából sem sikerült kiderítenünk:

Egy igazi nyári képpel kívánok Nektek további szép nyarat!

KertszezON!

Végre-végre-végre! :o)
A krókuszok utáni első szépség a kajszi fánk, amint virágba borult:

Idén már sok virág van a mandulafácskánkon is, kíváncsi leszek, lesz-e termés rajta. Még csak 1 méter magas.

Ültettünk dézsába egy új áfonya bokrocskát. Már többedszeri a próbálkozás, azért tettük dézsába és savanyú földbe...szorítsatok,hogy megmaradjon, mert imádom az áfonyát. Laci a málnásban is pótolt, az aztán a kedvenc gyümim!

Bújik az októberkém is, kitettük a jó kis melengető napra:

Rengeteg vizet felhordunk a patakból, nagyon száraz a föld.
Pótoltam spenótot, mert az őszi nagyon foghíjasan kelt; azért egy főzetre valót tegnap leszedtem.
Borsó és hagyma került még a földbe és sok-sok virágmag: kicsi- és nagy büdöske, rózsaszín kis tölcséres, tátika.
Szépen megeredtek őszről a török szekfűim, alig várom, hogy végre illatozzanak.
Ha viszont nem öntözzük, semmi nem lesz belőle, mert annyira kevés a csapadék.

Most épp a nárciszokban tudok a legtöbbet gyönyörködni:

És ebben a különleges borostyán csodabogárban. Végre megint eljött az ő ideje, hogy többet lehetünk kint vele a kertben:

A fürtös gyöngyikéből idén már egy tömött kék csík látszik:

És szerelt fel Párocska rovarhoteleket is, meg vitt kis cukros vizet, hogy minél jobban tudjuk kényeztetni a méhecskéinket:

A magok a földben, izgi a várakozás, hogy mi és hogyan fog kikelni :o)

Luca napi búza

Tavaly jutott eszembe újra-először, hogy csíráztassak búzát, de sajnos nem kelt ki.
Idén egy kedves ismerőstől kaptam és most ilyen szépséges:

Eszembe jutott Nagyanyám, ahogy ült a gáztűzhely mellett a pirosra festett tonett széken és a szájában melengetett vízzel locsolgatta régen a Luca napi búzát.
Karácsonykor aztán piros gyertya került bele és az előszobai cipőspolcot díszítette. A színeknek is van jelentősége, azért a piros gyertya...piros-fehér-zöld.
Talán ezért bajos nekem minden évben a Karácsony...többet vannak velem azok, akik már nincsenek velem...

Remélem, ezzel a jövő évi termés garantált :o)

Cicónak azonnal felcsillantak a szemei, ahogy a rágnivaló füvet meglátta, alig bírtam lerázni egy fotó erejéig...azért egyet beleharapott:

A kezeim is járnak közben, FB-n láttam meg ezt a helyes kis karácsonyfát, azonnal hozzá kellett látnom! A Gombolyag legújabb számában van a minta.

Cataniából készült, de bizony nem elsőre sikerült! Rá kellett jönni a titkára. Azóta viszont találtam egy csomó ismerőst-rokont, akit meg lehetne lepni vele, úgyhogy dolgozom az ügyön!
Meg még más karácsonyikon is, majd úgyis mutatom!

Mától vagyok szabin, eddig még semmivel nem tudtam készülni...majd talán ebben a pár napban.

Kellemes karácsony-várást!

Noel

Hű, de rég írtam ide, pedig azért mindig van ám a kezeim között valami kézimunka!

Eljutottunk végre Székesfehérvárra babalátogatóba, így már megmutathatom Noel baba takaróját...mivel ő most a család pici csillaga :o)

Nagyon szerettem horgolni, talán annak a monoton kispálcának van az a megnyugtató relax-hatása.
És a pici tündéri:

Egy pici meglepi magamnak: "Jucicucc" márkajelzéssel tudom ellátni mostantól a kis munkáimat; megtetszett, megcsináltattam a cimkét:

Már készül egy következő takaró lánykám főnökasszonyának, bézs lesz és fehér szívecskés...ott még csak fejben van a baba:o)

A kertben lecsengtek a munkálatok, mutatom az utolsó csokrot...ez volt idén a legszebb:

Ma végre süt a nap, szép Advent-várást!

Kiskertemben

Végre megérkezett az enyhülés!

Szegény kertlakóim végigszenvedték a nyarat, az idén nem is sikerültek úgy a termények, ahogy szoktak. A zöldpaprika szó szerint elfonnyadt. A fű foltokban kisült. A paradicsomnak elég volt egy pici eső, hogy megpattanjon és rohadni kezdjen. A zöldbabom csak kornyadozik, nem tudom, lesz-e belőle egyáltalán valami! A petrezselyem ki sem kelt. A tuják is dobálják le a száraz ágaikat. A körte moníliás a rendszeres permetezés ellenére. Talán a virágaim bírták a legjobban.

A sétányrózsa egy jó választás, jövőre is veszünk:

Egy kedves kis vendégünk volt a pataknál, inni érkezett ő is:

A kardvirágokat idén későn tettem le, most kezdenek nyílni:

A dáliák idén jobban startoltak, viszont két tő valamiért tönkrement. Hiányzik a hatalmas fejű sárgám pl.

A narancs rózsám már teljesen felkopaszodott, mintha ősz vége volna, ő azért nagyon szépen virágzott egész nyáron:

A sárga tearózsa néz ki talán a legegészségesebbnek:

Szerelt fel Párocska rovar hotelt, közel a kékszakállhoz, remélem jó sok szállóvendégünk lesz:

A szőlőcske előtt le a kalappal, az idei év volt az első, hogy a fiatal csemegésen értékelhető mennyiség lett:

Örülök, hogy sikerült "megkegyelmeztetnem" a fiatal kis Jonatán almafának, idén már kb. 40 szem érett rajta:

Még talán a fűszernövénykéimnek tetszett ez a mediterrán időjárás. Szárítottam sokat...a minőségellenőr úr figyelemmel kísért :o)

Jövőre talán kegyesebb lesz az időjárás!

Maja Lunde A méhek története

Fantasztikusan jó könyvet találtam a könyvtárban az újdonságok között. Az idei könyvvásár nagy sztárja volt.

Valamiért mindig is érdekelt a méhészet … talán mert olyan rejtélyes, spirituális valami. Azok a helyes ládikók sorokban, amiket jobb elkerülni, de családokat rejtenek … azok a szorgos kis rovarok, ahogy cipelik a kis lábaikon, puha bundás kis potrohukon a virágport … és ami csodák keletkeznek a kezük/lábacskáik nyomán: propolisz, ilyen-olyan-, még levendulás méz is!

„Apró, mégis a világ sorsa múlik rajta!” - mennyire igaz! :o)

Már kinézetre szép könyv, de a kezdőlapja elvarázsolt:

Három szálon fut az esemény: a régmúltban, a múltban és a jelenben, ami számunkra egy utópisztikus jövő.

1852-ben William próbál rájönni a méhek természetére. Depressziójából gyógyul éppen és ez adna célt az életének, de valahogy mindig megelőzik az érvényesülésben, ezzel együtt abban, hogy betömje 8 éhes gyermekének a száját.

2007-ben George próbálja sikertelenül bevonni a fiát a családi méhészetbe, de el kell fogadnia, hogy Tom fiának más céljai vannak. A méhészet összeomlása ekkor következik be.

2098-ban pedig már az azutáni világot éljük képzeletben, hogy eltűntek a méhek … az valami borzasztó! Ne hagyjuk, hogy megtörténjen! Tao próbál rájönni, mi baja esett egy szem fiának, ami persze szintén „méh-függő”.

Már hosszú idők óta nem pont a héten csípett meg ismét egy méhecske?! Az elszáradt rózsa fejeket metszettem le, amikor tán álmában zavarhattam meg egy virágpor ittas méhecskét.

A Morzsafarmon nemrég azt olvastam, hogy tömegesen pusztulnak méheink, a magyar méhészek még keresik az okát.

A napokban pedig egy olyan olyan video "jött velem szembe" a FB-n, ahol ehető papírt találtak fel szakértők, mely segít megmenteni a méhecskéket.

Hadd osszam meg veletek a videót:



Mit tehetek én? Párommal próbálunk egy kicsit kevesebb permetezőszerrel, bio fegyverekkel védekezni a kerti kártevők ellen. Készülnek a rovarhotelek, hogy minél több vendéget fogadhassunk. És sok olyan virágot próbálok ültetni/vetni, amik csalogatják a kis mézelőket. Nézzétek a szétszóródott virágport a sétányrózsán:

Párhuzamot vonva Révész Sándor Vigyázz a madárra című dalával (mindig könnyeket csal a szemembe) vigyázzatok a méhecskékre is és olvassátok a könyvet, mert nagyon jó!

Kerti paradicsom

Hű, ilyen rég nem írtam volna?!
Mert beindult a kertben az élet...most valami gyönyörű!
A legszebbek a liliomaim. Az első a cirmoska volt:

Aztán jött a bordó:

Most pedig a narancs:

A kert végében pedig a sásliliom "szépeskedik":

Megérett a ribizli közben:

És lett belőle - illetve akart volna lenni belőle ribizli lekvár. Itt nem teljes a siker, mert sajnos folyósabb lett, mint én szerettem volna. Vagy szörp lesz belőle, vagy Diám megcsinálja málnával dzsemnek vagy lekinek. Pedig vettem hozzá jó kis Steviás befőző cukrot meg levendulát is tettem bele...nah, ezt még gyakorolni kell:

Ami viszont jól sikerült, az a prézlis meggyes süti, ami az én Nagyanyám megbízható receptje alapján készült. Idén talán 2 maroknyi meggyünk lett, bár a madarak is jó ízűen fogyasztottak belőle:

A málna is beindult, a kedvenc gyümölcsöm!

Ebből pedig a gyümi torta kötelező:

A mályvarózsám is parádézik, nem győzöm fotózni:

A sziklakert is most a legszebb, még sosem virágzott nekem ennél szebben:

A kertünk vége most olyan, amilyenről mindig is álmodtam:

Kézimunkázom, meg olvasom is ám közben, amennyit csak tudok, majd mutatom ám azokat is!

Szép júniust minden kedves erre járónak!