Vólent öböl

Ilyen csodaszép helyen volt a foltvarrós tábor! A Faddhoz közeli Vólent öbölben:

Még egy kis olvasásra is volt alkalom, szúnyog egy szál sem:

A nap állásával változtattam az olvasós helyszíneket, volt, hogy egy ladikban volt a legjobb :)

Csak ahogy a szél birizgálja a nyárfák leveleit...csak a vadkacsák, a békák a vízben...a határtalan csend, nincs autó, ember...

Júniusi kert

Ilyenkor talán a leg-leg-leg a kert! Alig szedtük le a cseresznyét, már itt a málna és a ribizli!

Nyílik a klemátisz, párom ezzel a szépséggel lepett meg idén:

A régi:

A liliomok jönnek és a margaréták sorra:

Nem beszélve a levenduláról! Hét végén levendula szüret! Egyszóval még mindig imádom a kertet, nagyon szeretek kint lenni!

Patchwork

Mindig is szerettem volna megtanulni foltot varrni! Tavasszal indult egy két hétvégés tanfolyam, most hozta úgy a sors, hogy részt tudtam venni. Mivel nem vagyok varrónő, "csupán" keresztszemes előélettel rendelkezem, hobbivarrónőként egy csomó tudományt csipegettem fel. Megvettem ezt a jó kis könyvet (akciós volt ráadásul!), az alapokkal foglalkozik és cm-ben is számol, nem csak inch-ben. Idáig jutottam:

A tanfolyam hozománya egy 4 napos foltvarrós tábor volt. Ne felejtsétek eddig csak tisztázásra használtam a varrógépet, amatőrként. Annyit, de annyit tanultam! Margittól, hogyan kell beavatni az anyagot; Anikótól a varrógép beállításáról; Anditól meg a foltvarró vonalzóval való pontos mérésről; Magdától a szerkesztésről, Margittól az óriásblokk összeállításáról...megtanultam, hogy huzamosabb ideig nem szabad működjék a vasaló, mert ráég minden a talpára, van viszont egy spec. tisztító rudacska erre a célra. Megtanultam, hogyan kell megtudni a gépem varrásszélességét; Ani megmutatta, hogyan kell kifordítani a sarkaktól indulva az összevarrott darabot. Mártitól tudom, nem is minden a miliméter pontosság, csak csinálni kell és minden a helyére kerül. A parketta technika (rail fence) volt nekem most a legtesthezállóbb, idáig jutottam vele, kis neszesszer készül majd belőle:

A kép nem a legjobb, lámpa alatt készült. Egyelőre az angol papírtechnika tetszik a leginkább, ezzel kísérletezem. Egy párna készült eddig:

...meg egy kis tűpárna, amit a Pinteresten találtam:

Egy szűk keresztmetszet van csak: az IDŐ! Feszít a munkakedv, tele vagyok ötletekkel és már megtanult, használható technikákkal, viszont van egy munkahelyem is. Nyugdíjig még minimum 10 év, ha összejön - ugye - :) A családom egy tündér, a háztartásban rengeteget segítenek, de mégis várnom kell a hétvégékre vagy a szabadnapokra... Na, majd apránként.

Útközben

Életem 90%-ában tömegközlekedtem, úgyhogy sok-sok látnivalót, ilyen-olyan élményt gyűjtöttem útközben. Több generáció gimnazistát "volt szerencsém" elkísérni a gimnázium kezdésétől az "érettségiig", illetve sok mindent láttam útközben. Tegnap reggel egy nyugdíjas néni uzsonna csomagot akasztott arra a padra, ahol a hajléktalanok szoktak ücsörögni. Egy szendvicset, és egy joghurtot láttam benne a nylon zacskón keresztül. Aztán, ahogy a busz haladt, egy hajléktalan sietett a pad felé...talán a reggeliért... Elfacsarodott a szívem. Az jutott eszembe, hogy még egyetlen olyan jól szituált embert sem láttam ugyanezt megtenni, aki a több milliós, zöld rendszámos járművéből szállt volna ki uzsonna csomaggal, pedig a parkoló kéznél van. Ma reggel, miután hátraverekedtem magam a sok iskolás hátizsák között, szerettem volna leülni. (A hátizsák ül, a nyugdíjas áll - természetesen.) Megkérdeztem a lányt, szabad-e a hely? Miután nem jött válasz, konstatáltam, hogy a fülében a telefon, meg sem hallotta a kérdésem, hát leültem. A körülöttem lévők persze lesték a reakciómat. Gondolkodtam, hogy ugyan én meghalljam-e majd a kérdését, ha le akar szállni és kiengedjem-e vagy dugjam be én is a fülemet? Aztán szólt, hogy "Elnézést, le szeretnék szállni." Azon is elgondolkodtam, hogy vajon ez a lány meg fogja-e látni a madárfészkeket a kopasz téli fákon, ahogy suhan a busz, ha a telefonját pörgeti? Vagy részese lesz-e egy olyan beszélgetetésnek vagy barátságnak, aminek pl. majd a jövőbeni munkahelyét köszönheti? Mi lesz veled, világ!?

Ajánló Ashley Audrian A szív sötétje című könyvhöz

 A Libri Kiadó kihívására az alábbi ajánlóval készültem, olvassátok:

Pontosan az a szellemi kirakós, amit annyira szeretek!

Már a borító is elárulja, hogy könnyed olvasmányt itt bizony ne várj!

Mit tennél, ha kiderülne, hogy a várva-várt kisbabád pszichopata? Kislánykorod óta álmodozol róla, készülsz rá, vajon milyen lesz, amikor majd a kezedben tartod? Alig vártad, hogy lásd, ő viszont látni sem akar téged, sőt ahogy idővel kiderül: gyűlöl!

Mit tennél, ha emiatt elveszítenéd életed szerelmét, mivel ő nem úgy érzékeli a problémát, ahogyan te, hiszen csak nyomokban része a gyerek életének, viszont szívvel-lélekkel az ő pártján áll? Micsoda fájdalom egy házasság lassú halála! Apránként veszíteni el a társadba vetett bizalmat, rájönni dolgokra, melyek porig aláznak; apránként veszíteni el az önbecsülésed, majd önmagad; holott neked is csak egy élet adatott, csak egy esélyed van boldognak lenni!

Ha az utolsó kapaszkodódat is elveszítenéd, amit a másik gyereked jelentett? Aki esetleg rendbe tehette volna a családod?  Kevés szülőpárosnak van ereje megküzdeni a gyásszal, amit egy gyermek elvesztése jelent. Mindeközben még az is hatalmas súllyal nehezedik rád, hogy egyedül a te titkod: a gyermeked halálát maga a testvére okozta!

Ugye emlékszel Kevinre, beszéltünk már Kevinről is! Nyilvánvaló, hogy nem csak ő és Violet, no meg a családjuk jár ebben a cipőben! Lehet, hogy pusztán egyetlen rosszul bevésődött génecske hibája lenne?

„Mindannyian öt hónapot töltöttünk a nagyanyánk méhében, aki szintén a nagyanyja méhében alakult ki.”

Egy gyors fejszámolás: amikor Ettát letaglózta férje halálának a traumája, sejt szinten Blythe már jelen volt? Kapott valamit az akkori negatív élményből? És a kis Violet is létezett már Ceceliában valahol, valamikor? Cecilia szeretetlensége okozhatta vajon, hogy Violet is képtelenné vált szeretni?

A kérdések pedig csak jönnek és jönnek!

Mi van például a mintákkal? Ezt legnagyobb részben anyáinktól tanuljuk, szerencsés esetben nagyanyáinktól. Vajon azért hagyta magára Blythe-t az édesanyja, mert tudatában volt annak, hogy ő negatív mintákat örökít a lányára? Hogy segítsen neki abban, hogy szakítani tudjon a hagyományokkal és igazi édesanya lehessen? 

A több idősíkon futó történetek magyarázatot adhatnak ezekre a kérdésekre.

Felmerül a társadalmi elvárások kérdése is! Ugyan minden nő csupán a gyermekszülés, gyermeknevelés folytán teljesedhet ki?

„Szerettem volna minden úgy csinálni, ahogy szerinted egy tökéletes anyához illik.”

Ki dönti el azt, hogy mi illik egy tökéletes anyához? Létezik-e egyáltalán tökéletes anya?! Jobb-e, ha megjátszás által, önmagát teljesen elnyomva, gúzsba kötve az elvárások által éli meg egy nő az anyaságot? Nem egyszerűbb akkor már kimondani, hogy „igenis, nekem nem való az anyaság, vállalom!” Miért lenne ez szégyellnivaló? Vajon ez a mi rohanó világunk „terméke” vagy volt már ilyen anyáink korában is?

Ráadásul az a bizonyos hatodik érzék! Ami csak az asszonyok birtokában van, az édesanyákéban fokozottam! Az utolsó oldalon minden kiderül!

Tuli

Idén már soha nem lesz tavasz?

Hogy sürgessem, január végén tuli-hímzésbe fogtam, egy orosz oldalon szerettem bele, Alica - minta:

Most itt tartok, jönne a szár és rajta a pillangó: 

Ilyen lesz, ha egyszer elkészül, most azt gondoltam, jó lenne egy párna elejére:

A késői tavaszban talán egy a jó, hogy nem sülnek el azonnal a nagy hőségben a tulipánok. Van idén narancssárga, piros, halvány lila, sárga, halványsárga a kertünkben.

Itt egy csoda piros:

Ha ilyen ütemben haladok a hímzett tulimmal, előbb fognak elhervadni az idei példányok, mint hogy készen legyek a hímzéssel :)

Csak valahogy mostanság nehezen van ihletem hímezni...segítsetek! Inkább az olvasás megy. Talán alkotói válság?

Szép tavaszt Nektek!

2020 top 10 olvasmánya - szerintem

 Az új kihívások a következők, ezeket az olvasmányokat családom Jézuskája hozta:

Nagyon vártam Szabados Ági Időnyerő határidőnaptárát, nagyon tartalmas. A XXI. Század Kiadó Hemingway sorozatában az első kettő már megvolt, most megkaptam Diától a harmadikat. Lacótól pedig A vatikán kínos titkait kaptam meg. Hallottam egy beszélgetést a könyv írójával, nagyon érdekel a téma. Anyukám Karácsonyi küldetését pedig már "fel is faltam".

Most jó lenne még néhány szempár, hogy mindegyik könyvet egyszerre olvashassam!

Apropó olvasás! Most jelezte a moly, hogy idén 100 könyvet sikerült elolvasnom. Kivételes év, szerencsés volt olvasás szempontjából. Izgat, vajon ki tudom-e választani ebből a mennyiségből a legjobb 10-et?

1. Emile Ajar Előttem az élete azt hiszem, vitt mindent idén! Belém épült! Gyerek szemszögből egy nagyon nehéz élet története - fantasztikus!

2. Carlos Ruiz Zafon könyvei elvarázsoltak, ide - hadd csaljak picit - hadd jöjjön mindjárt három regény! A köd hercege és az Éjféli palota idei megjelenések voltak, Marina már régebbi. Remélem, jövőre megjelenik A köd trilógiájának 3. része!

3. Deborah Feldman Unortodox című könyve tabu döntögető, imádtam. Amúgy is szeretem a zsidó kultúráról szóló könyveket!

4. Martah Hall Kelly Orgonalányok című könyvéhez a könyvtár Valentin napi Vakrandiján jutottam hozzá és nagyon szerettem. Több szálon futó történelmi romantikus regény..

5. F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye is amolyan "beépülős", most épp Anyum olvasta ki.

6. Eoin Dempsey Fehér rózsája is nagyon jó olvasmány volt, szintén a történelem és a romantika.

7. Náray Tamás nagyívű regénye, a Zarah is fennséges olvasmány volt, szeretném majd jövőre a további részeit is olvasni. Fantasztikausan jól ír Náray Tamás!

8. Arthur Brand Hitler lovai is imádatos volt! A hitleri időket idézi meg a művészeten keresztül: 

9. Örülök, hogy rátaláltam Pap Évára! És újra felkel a nap című könyvét is nagyon szerettem.

10. Kepes András év végén megjelent könyve, A boldog hülye és az okos depressziós is nagyon hangsúlyos volt számomra, sok mondanivalója van az írásának! 

Tudnék még persze sorolni pár szuper idei olvasmányt, de ha csak 10-et kell említeni...

Kedvem volt most összegezni, tegyétek meg Ti is, ha szeretnétek! 

Ezeket a könyveket bátran ajánlom mindenkinek!

Jucus

Karácsony után

 Ha máskor nem is (pedig deee!), ilyenkor szükségét érzem, hogy ide is bekukkantsak! Nem győzök csodálkozni, mennyi újszerű funkció van itt!

A karácsonyi köszöntésről már lemaradtam, de azért visszamenőleg is minden jót kívánok minden kedves még erre járónak a mi karácsonyfánkkal:

Megmutatom a két hímzményem, amit ezúttal sikerült karácsonyra befejezni, csak még a keretezés van vissza. Az én cukrászkámnak, Diának készült a macaron-os:

Renato Parolin tervezte mindkét mintát; a fenti free minta, megtaláljátok a tervező oldalán, a másikat pedig vettem. Imádtam hímezni őket, valahogy elvarázsol Renato Parolin mintáinak a hangulata:

Diám teljesen átvette a konyhai műveleteket, ilyen szépségeket sütött:

Álljon itt egy kép a karácsonyi Diegoról is, imádjuk változatlanul:

Itt éppen a karácsonyra kapott kisegerével; a többit már mind megfosztotta a tollas farkincájától.

Élvezzétek a szabadságot - már akinek van -, amíg lehet, pihenjetek sokat!

Jucus

Hűtlen...

...vagyok:o) Rég jártam erre és micsoda fejlesztéseket látok a Blogspottól! Próbálok eligazodni rajtuk. Mostanában valahogy az olvasásé a főszerep. Nem mintha nem lennének hímzési- illetve horgolási terveim, de valahogy válságban vagyok. Meleg is van, több időt kell/lehet a kertben is tölteni. Hát hadd jöjjön innen néhány fotó, a mostani kedvencem:

 

Az idei kertünkben nem sok a sikersztori, pedig időben földbe kerültek a magvak, palánták! Talán az időjárás nem kedvez szinte semminek. A zöldpaprika nem igazán fejlődik; a paradicsom, ahogy beérik, megrepeszti az eső; az első uborka vetés ki sem kelt, a második két soron 1-2 ubi van csak; a kapor is csak másodjára kel. Egyetlen szem sárgabarackon osztoztunk idén, és az őszibarack is potyog valamiért. Ami igazán szép volt, az a cseresznye, meggy és a málna.

 

Úgy néz ki, az igazi mediterrán növények fogják bírni ezentúl, a szőlő, a levendula. Lehet, olajfát kell ültetni :o)

 

A tél elvitte az összes dáliagumóm, 4 újat vettem tavasszal. Kettő hajtott ki, ebből a szebbik:

 

A kert azért mindig felüdülés, már csak azért is, mert ott van Carlos, a friss levegő és a csend...max. madárcsicsergés.

 

És otthon is mindig vár valaki: 

Nagy konyhabútor projektben is voltunk, 17 év után végre lett szép konyhám, hadd dicsekedjem el vele:

 

És ha már olvasás, az utóbbi két legnagyobb élményem: Első Náray Tamás Zarah-ja, alig várom, hogy folytathassam Zarah örökségével, annyira jó kis családregény:

 

A másik pedig Fredrik Backman, akiben még nem csalódtam:

Lássuk hát, hogy sikerült a bejegyzés! :o)

Vagytok-e még itt régiek?

További jó nyaralást!

Boldog Új Esztendőt!

Boldog Új Esztendőt kívánok minden kedves ismerősömnek!