Wednesday, October 10, 2018

Emlékül és tanulságul...

A poszt címe Happy Day akart lenni...de hirtelen minden megváltozott!

Rendhagyó bejegyzés Az élet napos oldalán, csak azért mesélem el, nehogy ilyen helyzetbe kerüljetek...én, 46 éves fejjel nem voltam elég meggondolt :o(

Meggazdisítottunk egy kóbor kutyust és egy méterrel a föld fölött jártunk egy napig, még aludni sem tudtunk, annyira feldobott minket a dolog!

Íme a kis kóborka, akit Dia (egyik) munkahelyén, Szálkán találtunk. Kb. 6 hónapos kis német juhász keveréknek néztük. Nagyon soványka volt és látszott, hogy ki van éhezve a szeretetre. A környékbeliek szerint többször látták már a kutyust kóborolni, idegen kukákban eleséget keresni. Párom, aztán Diám, aztán én is szerelembe estünk azonnal; ezt nem lehet ennyiben hagyni!
A furcsa csak az volt, hogy a jól ápolt kutyuson volt bolhanyakörv.


Kiderült, hogy egy öreg nénié, aki szívesen megválna tőle. Megkerestük és elkértük a kutyust azzal, hogy jó gazdit fogunk találni neki. Minden további nélkül oda is adta nekünk a kutyust, még kis kutyatápot is adott, legyen mivel becsalogatni a kutyust a kocsiba.
Tervünk volt vele: a kertszomszéd bácsinak nemrég pusztult el két kutyája és szeretett volna egy új házőrzőt. Vele is megbeszéltünk mindent és minden stimmelt is volna...CSAKHOGY!

Kiderült, hogy az öreg néni Alzheimer kóros, igazából nincs is tudatában a körülötte folyó dolgoknak - hozzáteszem, azon kívül, hogy a néni nagyot hallott, semmit nem tapasztaltunk.
A lányai látogatják ugyan, de egyedül él. Addig került elő az orvos lánya, míg a kutyát visszakövetelte és visszavitte...mert éppen most akarják megjavítani a kerítést, hogy ne szökjön ki a kutya...arról nem is tudtak, hogy a kutya folyton az utcákon csavarog...

Egy kép maradt emlékbe:


A szívem szakad meg!
Nincs kit hibáztatni sem.

5 comments:

Beáta Tüzes said...

Oh, ez egy félreértés. Titeket a jóindulat vezérelt, semmi rosszat nem tettetek.

Anonymous said...

Igazatok van.
Lehet, hogy provokatív, amit írok.
Miért kell kölyök kutya egy idős embernek? Egy kölyök izgága, játékos + a németjuhász okos, agyilag és fizikailag is le kell fárasztani, hogy "jó kutya" legyen. Egy idős embernek ez fárasztó már, és veszélyes is az ugrálás, futkározás körülötte. Miért nem inkább egy 5-6 (vagy több) éves, nyugodt állatot választanak mellé, aki társ? De ha már magáról sem tud gondoskodni a néni, illetve nincs tudatában a körülötte történő eseményeknek, akkor egyáltalán minek kutya? Érez, szeret az állat is, neki is csak egy élete van: nem illik szórakozni vele. Szegény radarfülű jószág!
Sajnálom, hogy a néni lánya így döntött.
zugolvasód, Brigi

Mamka said...

Néha belátogathattok a nénihez? És akkor ellenőrizhetitek a kutyus állapotát....gyenge vígasz, de talán valami.

Vera said...

Minden kiskutya fürge,játékos... Nem vagyok biztos abban sem, hogy öreg kutyával könnyű,igaz lehiggadt már, de kérdés, hogy megszokja e öreg kutya új helyét,és új gazdáját...Egyre többször olvasom, és nekünk is mondták minek idős korba már kutya? mert... nem tudom meddig élünk mi is,,...és olyan jó hogy van... el sem tudnám nélküle képzeli az életünket.másrészt meg sok olyat is olvastam, meghalt a gazdi és árván ott maradt szegény kutyus...
Ha arra gondolunk, hogy fiatal meg nem ér rá foglalkozni vele, elhanyagolja,az utóbbi időbe sajnos divattá vált, hogy bántják is, felmerül a kérdés melyik a jó??,,
sajnálom hogy így jártatok...de ebből is látszik, nem minden kutya kóbor, aki kint van az utcán és esetleg még soványka is...

Jucus said...

Anonymus-Brigi, köszi a kedves szavaid!