Monday, December 31, 2018

B.Ú.É.K. 2019

Boldog 2019-et kívánok minden kedves ismerősömnek!
Csak annyit kívánok az új esztendőre, hogy alakuljon minden kedvetek szerint!

Thursday, December 27, 2018

Ha elmúlik karácsony...

...még mindig van minek örülni! :o)
Marika lapja ma jött meg és úgy örültem neki, köszönöm szépen!


Sajnálom, hogy idén nem volt karácsonyi képeslapozós játék! Vártam, hagytam rá időt is magamnak, de azért értem én, hogy ez egy időigényes, komoly szervzési kihívás.

Idén is maradt a macskabarát karifa, csak Párocska szürkére festette. Karácsonyi macskáim:


Idén ezeken a kis díszeken dolgozgattam, amiket úgy találtam ki, hogy hűtőmágnesek is lehessenek. Lett hajtogatott pénz-átadó-borítékocskára, választható-workshop-kupon dobozkára stb. (Volt egy olyan akció a Cross Stitch Crazynél, hogy 5 fontért 5 új online kiadványt küldtek, ebből a minták. Bár jobb szeretem a kezemben forgatni az újságot, ezt most megkockáztattam. Legalább 1 fát megmentettem a kidöntéstől.)


Még a kis horgolt fenyőimből juttattam Anyunak, ismerősnek...ami a kézimunkát illeti.

A kedvenckékről sem feledkeztünk el idén sem:


És most van egy kis bűntudatmentes szabadidő: lehet olvasni, hímezni, aludni bőven.
További kellemes ünnepeket!

Sunday, December 23, 2018

Boldog karácsonyt!

Boldog és vidám karácsonyt kívánok minden kedves erre járó ismerősömnek!


Meggyújtottuk a negyedik gyertyát is:


Idén szegény macska szemöldöke perzselődött meg...igazából úgy hunyorgott, hogy azt hittem, fél annyira a lángtól, hogy nem merészkedik közel. Tévedtem :o)

Kellemes Ünnepeket!

Friday, December 21, 2018

Luca napi búza

Tavaly jutott eszembe újra-először, hogy csíráztassak búzát, de sajnos nem kelt ki.
Idén egy kedves ismerőstől kaptam és most ilyen szépséges:


Eszembe jutott Nagyanyám, ahogy ült a gáztűzhely mellett a pirosra festett tonett széken és a szájában melengetett vízzel locsolgatta régen a Luca napi búzát.
Karácsonykor aztán piros gyertya került bele és az előszobai cipőspolcot díszítette. A színeknek is van jelentősége, azért a piros gyertya...piros-fehér-zöld.
Talán ezért bajos nekem minden évben a Karácsony...többet vannak velem azok, akik már nincsenek velem...

Remélem, ezzel a jövő évi termés garantált :o)

Cicónak azonnal felcsillantak a szemei, ahogy a rágnivaló füvet meglátta, alig bírtam lerázni egy fotó erejéig...azért egyet beleharapott:


A kezeim is járnak közben, FB-n láttam meg ezt a helyes kis karácsonyfát, azonnal hozzá kellett látnom! A Gombolyag legújabb számában van a minta.


Cataniából készült, de bizony nem elsőre sikerült! Rá kellett jönni a titkára. Azóta viszont találtam egy csomó ismerőst-rokont, akit meg lehetne lepni vele, úgyhogy dolgozom az ügyön!
Meg még más karácsonyikon is, majd úgyis mutatom!


Mától vagyok szabin, eddig még semmivel nem tudtam készülni...majd talán ebben a pár napban.

Kellemes karácsony-várást!

Thursday, December 6, 2018

Őszi olvasmányok

Szuper olvasmányokkal hozott össze az élet október-novemberben- és már decemberben is! :o)
Nagyon szeretem Szabados Ági könyvklubját, ahol novemberben Edith Eva Eger A döntés című kötete volt a közös olvasmány.


Az írónő túlélte Auschwitz-ot és sikerült lelkileg is talpra állnia - nekem már maga ez a tény egy csoda!
16 évesen került koncentrációs táborba egész családjával együtt; az ezt követő életéről és a zsidók felszabadítása utáni nehéz életéről szól a könyv, DE valahogyan még sem lehangolóan. Talán láttátok nyilatkozni a tévében is, a youtube-on azonban biztosan vissza tudjátok nézni!

A decemberi téma a levélregény.
Én ezen belül Jessica Brockmole könyvét választottam és tegnap estére már "fel is faltam". Nem lehetett letenni!
Azt hiszem, ez lett az én 2018-am könyve.



Levélregény. Történelmi regény. Szerelmes regény...de a legszebb fajtából! Egy szerelmi háromszög az I. és a II. világháború között.
(Nagyon hasonló a hangulata a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság cimű történetéhez, ami egyébként a NIOK december közös könyve lesz. Én már olvastam, itt írtam is róla, de most újra fogom olvasni...nem gyakran teszem!)

Sue, a költőnő levelet kap rajongójától, Davie-től, Amerikából. Hosszan tartó levelezésbe bonyolódnak, aminek aztán szerelem lesz a vége. A helyzetet bonyolítja, hogy Sue férjnél van. Férje is és kedvese is a frontra kerül és vissza is tér mindkettő. Így még bonyolultabbá válik az életük.

Lehet, hogy Karácsony közeleg és azért, de végig a Mamám járt az eszemben. Egész életében várta vissza a frontról a Papámat, de ő nem jött vissza. Emlékszem, a nagy szekrény aljában, egy fekete, műanyag fülű nylon szatyorban őrizgette a levelezésüket, amiket - mikor már érezte, hogy nem él sokáig- elégettetett Anyuval...olyan kár értük! Ezek a levelek még irodalmi szinten íródtak, annyi értéket tartalmazhattak, amire én - igenis! - kíváncsi lettem volna!

Mindenesetre mindkét könyvet ajánlom!

Tuesday, December 4, 2018

Advent

Bár egy nappal később, de elkészült az idei Adventi koszorúnk is:


Évek óta tervezek egy horgolt koszorút, most sikerült megvalósítani.
Munka közben persze jöttek az ötletek, jövőre akár egy bordás minta is megállná a helyét; ezt most sima apró kispálcákból áll. Egy régi Möbius sálam maradékából készült, egy érdekes kékes zöldes szín.


Szép Adventi időszakot kívánok minden kedves erre járónak!

Friday, November 30, 2018

Noel

Hű, de rég írtam ide, pedig azért mindig van ám a kezeim között valami kézimunka!

Eljutottunk végre Székesfehérvárra babalátogatóba, így már megmutathatom Noel baba takaróját...mivel ő most a család pici csillaga :o)


Nagyon szerettem horgolni, talán annak a monoton kispálcának van az a megnyugtató relax-hatása.
És a pici tündéri:


Egy pici meglepi magamnak: "Jucicucc" márkajelzéssel tudom ellátni mostantól a kis munkáimat; megtetszett, megcsináltattam a cimkét:


Már készül egy következő takaró lánykám főnökasszonyának, bézs lesz és fehér szívecskés...ott még csak fejben van a baba:o)

A kertben lecsengtek a munkálatok, mutatom az utolsó csokrot...ez volt idén a legszebb:


Ma végre süt a nap, szép Advent-várást!

Wednesday, October 10, 2018

Emlékül és tanulságul...

A poszt címe Happy Day akart lenni...de hirtelen minden megváltozott!

Rendhagyó bejegyzés Az élet napos oldalán, csak azért mesélem el, nehogy ilyen helyzetbe kerüljetek...én, 46 éves fejjel nem voltam elég meggondolt :o(

Meggazdisítottunk egy kóbor kutyust és egy méterrel a föld fölött jártunk egy napig, még aludni sem tudtunk, annyira feldobott minket a dolog!

Íme a kis kóborka, akit Dia (egyik) munkahelyén, Szálkán találtunk. Kb. 6 hónapos kis német juhász keveréknek néztük. Nagyon soványka volt és látszott, hogy ki van éhezve a szeretetre. A környékbeliek szerint többször látták már a kutyust kóborolni, idegen kukákban eleséget keresni. Párom, aztán Diám, aztán én is szerelembe estünk azonnal; ezt nem lehet ennyiben hagyni!
A furcsa csak az volt, hogy a jól ápolt kutyuson volt bolhanyakörv.


Kiderült, hogy egy öreg nénié, aki szívesen megválna tőle. Megkerestük és elkértük a kutyust azzal, hogy jó gazdit fogunk találni neki. Minden további nélkül oda is adta nekünk a kutyust, még kis kutyatápot is adott, legyen mivel becsalogatni a kutyust a kocsiba.
Tervünk volt vele: a kertszomszéd bácsinak nemrég pusztult el két kutyája és szeretett volna egy új házőrzőt. Vele is megbeszéltünk mindent és minden stimmelt is volna...CSAKHOGY!

Kiderült, hogy az öreg néni Alzheimer kóros, igazából nincs is tudatában a körülötte folyó dolgoknak - hozzáteszem, azon kívül, hogy a néni nagyot hallott, semmit nem tapasztaltunk.
A lányai látogatják ugyan, de egyedül él. Addig került elő az orvos lánya, míg a kutyát visszakövetelte és visszavitte...mert éppen most akarják megjavítani a kerítést, hogy ne szökjön ki a kutya...arról nem is tudtak, hogy a kutya folyton az utcákon csavarog...

Egy kép maradt emlékbe:


A szívem szakad meg!
Nincs kit hibáztatni sem.

Wednesday, September 19, 2018

Rózsázom

Nem csak a kertben, mert hozzáfogtam a hagyományőrző SAL-hoz.
Jucus kézzel festett Little Bunny 28 ct-s vásznára hímzem, szintén Jucus kék-rózsaszínjével és zöld VENUS - szal:


Csak úgy siklik a vásznon a tű! Imádom öltögetni, csak lenne rá elég időm!
Van, aki már be is fejezte a csoportban az 1. részt, még jó, hogy 2 hónap van rá. Meg azért is jó, mert más egyében is lehet munkálkodni.


Diego megtrollkodta a fotót:


Szinte világítanak ezen az anyagon a színek, egyelőre jó választásnak tűnik. Sokat gondolkodtam rajta.

Csatlakozzatok, ha van kedvetek! Én már alig várom a hétvégét, hogy folytathassam.

És egy igazi rózsa is a kertemből:


Szép szeptembert!

Tuesday, September 11, 2018

Szerencse

Olyan szerencsém volt, hogy nyertem a Könyvutca blog játékán.
Annyira csak Cecelia Ahern könyvére koncentráltam, hogy tiszta Karácsony-érzésem volt, mikor megjött a csomi Beától és Zsófitól:


Ebben a csomiban aztán mindenféle kincs volt: egy csomó jobbnál-jobb könyvjelző, a kedvencem a mágneses, amiből - ugye - sosem elég. Négyszínű toll - gyerekkoromban volt ilyenem utoljára, mekkora szám volt akkoriban! Most már ezek is design-osabbak. Papír szívószál - nem is tudtam, hogy ilyen is van - környezetbarátabb, az tuti! Egy igazán csini jegyzetfüzet, ez lesz a következő olvasónaplóm! És nem utolsó sorban a helyes kis horgolt bagoly és görögdinnye...über-cukik! (Ez most egy divatos jelző :o)) A szemüveges szirén pedig egyszer majd a kisunokámé lesz, ha lesz nekem olyanom :o) Persze olvasni fogom!

A fókusz pedig a Lantmadáron volt, amit egyszerűen felfaltam! Szerencsére szabin voltam, tudtam háborítatlanul olvasni.
Cecelia Ahern (számomra) utolsó könyve, az Ajándék csalódás volt. De TUDTAM!, hogy az írónő ennél többet is tud! Az idei könyvhét nagy újdonsága volt a látogatása és a könyve is: soha nem olvastam még ennyire friss írást!


Egy filmforgatáson találnak rá Laurára az erdőben. Teljesen magában él, egyedül egy idős férfire számíthat, de ő is meghal. Nem akarják magára hagyni a lányt, így sajnos - bár a lány nem ellenkezik - belekerül a "való világba". Van Laurának egy különleges képessége, hangot tud utánozni, legyen az madár vagy valami másnak a zaja, nesze, zöreje; az érzéseit is inkább hangokban közli. Hogy el tudja tartani magát, vállalkozik egy tehetségkutató műsorban való részvételre, amivel belekerül egy számára teljesen ismeretlen világba.

A forgatás hangmérnöke, Solomon veszi szárnyai alá a lányt, aki - eddig legalábbis úgy hitte, hogy stabil párkapcsolatban él. Elvarázsolta viszont a lány tisztasága, a szó legnemesebb értelemben vett érintetlensége. Ezzel elérkezik Solomonnak az az időpont is az életében, hogy felülbírálja eddigi párkapcsolatát. Segítségére siet Laurának a média kaotikus világában, amely teljesen kizsigereli a tehetséget.
Természetesen happy end lesz a történet vége, de többet nem árulok el! :o)

Az írónőt ez a muris, mindenféle hangokat utánzó lantfarkú madár ihlette meg; érdemes megnézni, én is rákerestem! :o)



Az igazán nagy élmény számomra a könyvnek az a része volt, ahol a lány körüli dolgok derültek ki.
Az a csendes nyugalom, amiből kikerül. Az a kis spirituális családi háttere.
Érdekes volt, hogy Laura a teljes visszavonultsága ellenére nyitott volt a változás iránt, nem húzódott vissza.
Nem szeretem a tehetségkutatókat, sajnáltam a lányt, ahogy belekerült ebbe a kíméletlen világba - a legjobb ötlet, amivel az írónő kontrasztba tudta állítani a természetest a természetellenessel.
A legfontosabb, amit ebből a könyvből "kiolvastam" a következő idézet:

“Együtt kell változni a változással.”

Hm. Nem is olyan egyszerű!
Mindenkinek ajánlom!