Diego szülinapja

Szerelmikém nemrég volt 2 éves, ez emberi korra vetítve azt jelenti, hogy a 20-as éveit kezdi meg.

Hihetetlen, milyen gyorsan megy az idő és mennyire hiányzik az első 3 hónapja, amit még nem velünk, hanem a mamijával töltött.
Akárhányszor rámnyitja az égszínkék szemeit, elolvadok:

Mára már teljesen összeszoktunk, ismerjük a napirendjét, szokásait, mit szeret-mit nem szeret, mire hogyan fog reagálni.

Minden reggel 6-kor dorombolós-dagasztós ébresztő jár a gazdinak, aztán méterenként nagy nehezen (gazdi miatt), egy hempergéssel a cipőknél eljutunk a hűtő ajtajáig. Alu-tasakos igénybejelentő a hűtőszekrényhez való dörgölődzéssel :o)

Ha jól lakott a bundás pocakja, indulhat a boriszkodás (Vadállat Borisz, a Man in Black III. szereplője után). Így nevezzük, amikor vad vágtázásba-bújócskába kezd, már amennyit az 53 négyzetméterünk enged. Érdekes, de a szememből ki tudja olvasni, hogy vevő vagyok-e a játékra, vagy sem, de akkor aztán az ő pupillája is óriásira nyílik! Szeret a kádban landolni egy kis körömkefézésre:

Hét közben valószínűleg szundi van, míg haza nem érünk; hétvégente viszont meg-meglátogat a konyhában való ténykedésem közepette. Ha tuti jó játékot akarsz, hámozz krumplit! :o) Ahogy elkezdem a hámozni, már ott is terem és kéri a kunkori héját. Dobálja a magasba, vadássza, viszi magával az egész lakásban, imádja! A fokhagyma is jó játék, mert az meg csörög!

Mindenre kíváncsi! Ha csengetnek, de akár csak hallja a kulcscsörgést, már ugrik is, hogy lássa, ki érkezett.

Viszont fonalat, cérnát, zsinórt nem szabad őrizetlenül hagyni, mert Diego jó ízűen elfogyasztja. Én nem tudom, honnan jön ez nála, de már lerágta pár naci szalagját, Diám spagetti pántját.

Imádja a magaslatokat! Minél magasabban feküdhet, annál boldogabb!
Minden doboz és zacskó fel- ill. kipróbálandó!

A legyek, bogarak, pókok elfogása és elropogtatása komoly elfoglaltság a számára, tegnap be is vitte Diának bemutatni az áldozati legyét :o)

Bérelt helye az erkélyen a kis fonott polc tetején, már alig tud belegömbölyödni, szertartásszerűen mindig meg is csócsálja kicsit:

A fonott fotel szintén az ő tulajdona. Ha nagy Gazda kijön az erkélyre, máris beleugrik és néz rá tüntetőleg, hogy "az már aztán eszedbe se jusson, hogy beleülsz!"

Jah, és a mi macskánk természetesen nem megy fel az asztalra! :o)

Órákat tudnék Őkelméről mesélni, most "megúsztátok" ennyivel! :o)

Maradj velünk minél tovább, Besenyő!