Wednesday, February 24, 2010

Minden rosszban van valami jó!


Beteg vagyok...kényszerpihenő...büntiben, mivel a táppénz is; a gyógyszer is; és a 3 napon túli betegeskedés után megvont melegétkezési is:o( No meg a rossz érzés, hogy múlasztok.

DE! Minden rosszban van valami jó:
Láthatom iskolába menet a gyerekem...emlékszem, hogy idegenre kellett bízzam negyedikesen, hogy átvezesse a zebrán (akkortájt költöztünk nagyvárosba) Nekem olyankor már a munkában kellett lennem, nem kísérhettem el a suliba.

Nyugodtan tudok megfürödni anélkül, hogy már azon pattogna az agyam, hogy amint kiszállítam a kádból, még mi mindent kell azonnnaaaal megcsinálnom - úgysem tudom, ráz a hideg.

El tudom olvasni azt a novellát - ha kilátok a fejemből a nátha miatt-, amit Dia említett, hogy a kedvence a Novellából és "Anya, ugye elolvasod?!" Persze vissza kellett kérdeznem: "Melyiket is mondtad?" - és itt szégyenkezős smiley.

Meg tudom nézni azokat a DVD-ket, amiket Anyukám nagy műgonddal gyűjtögetett nekem össze, hogy a pozitív gondolkodásom nevelgesse és amiket úgy hoztam el Tőle, hogy persze-persze majd valamikor megnézem: A Föld Kertjei.

Láthatom a madarakat, amint az etetőhöz sereglenek...ilyesmire csak hétvégén jut idő.

És most átlapozgathattam az újságokat, amiket majd féléve gyűjtögetek, hogy majd elolvasok, megnézegetek...most két orrfújás közt másra úgysem volt energiám.

Márai olyan vigasztalóan ír a betegségről:
"...gondoskodik a természet, bölcsen, a betegségekről: mert a legtöbb ember csak a nyavalya kényszerű vesztegzárában piheni ki időlegesen szenvedélyeit.(...)A legtöbb ember elpusztulna negyvenöt éves korában, ha nem pihenne meg közben néhány hétre a betegágyban."
" A betegséget azzal az alázattal kell fogadni, ahogyan a bűnös a megérdemelt és máltányos ítéletet fogadja.(...)A betegség a mindent teremtő és mindent pusztító életnek egyik természetes kelléke és szerszáma."

Bocsi, hogy hosszúra is meg ilyen hangulatúra sikerült ez a bejegyzés...ez most kikívánkozott belőlem...lehet, hogy idővel majd törlöm is. Túdom, túdom: millió és millió más ember is ebben a mókuskerékben él...meg vannak még komolyabb betegségben szenvedők is, mint én, a magam kis szánalmas influenzájával...csak néha...annyira lassítani kellene...ugye, Ti is vagytok néha így?

8 comments:

Kriszta said...

Határozottan vagyok én is néha így! Márait én is szeretem, te meg gyógyulj meg, jobbulást kívánok!!! :)

Hesztia said...

Én mindig meghatódom, ha arra gondolok, hogy micsoda ezredmásodpercnyi pontossággal, és kőkemény helytállással küzd a szervezetünk nap mint nap, hogy tartsa az általunk elvárt/diktált tempót... És mindezt teljesen dicsfénytől mentesen, mert úgye,ha nincs bajunk azt nem igazán tudjuk értéklni.Szóval, nagyon igaza van Márainak,tényleg szükségünk van rá. Nálam ilyenkor egyből előkerül a Füveskönyve is... :)
Gyógyulgass, és próbáld meg kicsit élvezni ezt a lelassulást--ahogy egyébként írtad is. Betegen ez már emelt szintű feladatnak számít, de esetleg mélázz el egy picit, hogy vajon miért kaptad?!Ezernyi gyógyítós puszi, meg ölelés :)

amilgade said...

Jobbulást!!!
Ne is gondolj semmilyen negatív dologra. Pihenj és töltődj fel!! :-)

Silerika said...

Jobbulást kívánok! Pihenj sokat,mert ha meggyógyultál, újra vár a "robot"!:o))

Jucus said...

Köszi, Lányok, olyan aranyosak vagytok!
Sajna ezt a "lelassulást" nem igazán tudom élvezni...egyrészt a betegség, bár abból 5. nap fekvés után talán kifelé megyek. Másrészt a bűntudat, hogy "most mit fognak szólni a munkahelyemen"...ez olyan rossz!

unikat said...

Ki ne töröld!
Én azért járok blogokra nézelődni, hogy szépségekkel töltsem fel a lelkem. Nem is mindig írok kommentet, még akkor sem ha szépet látok, mert sokszor a nézelődés is futva megy. De most elolvastam egy olyan bejegyzést, amiben nem volt kézműves alkotást bemutató kép, s mégis a lelkemet töltötte fel.
Hogy mennyire igazad van, s van Márainak is. De jó volt a te közbenjárásoddal elolvasni sorait.
S hogy meglátni a rosszban a jót...
Gyógyulj meg, s köszönöm neked, hogy ezt megosztottad!

Dóra said...

Jobbulást! Betegség miatt sose legyen bűntudatod!

Laucica said...

Jobbulást!!!!!! A betegség tényleg hasznos is tud lenni, amíg nem komoly, megállít egy kicsit. De azért jobbulást még egyszer!!!!