A mintát az egyik Susannából néztem ki és amúgy is rajongok az őszért, hát ez született belőle.
Nem bírom ki, hogy be ne illesszem a kedvenc őszi versem! Az elsők között tanultam meg és ez a kevés versek közül az egy, aminek egy részét még ma is tudom.
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
(az aláírás persze csak a blogbejegyzésnek szól:o))
3 comments:
De jó lett! A könyvjelző, nem a vers. ;)
Viccet félretéve, nekem nagyon tetszik. :)
A versből pedig a kedvenc versszakoma következő:
"És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg."
Köszönmö, hogy eszembe juttatad. :)
Örülök, hogy sikerült Neked örömet szereznem a verssel!
Élvezettel olvastam a verset, már csak néhány sora volt meg a fejemben. A könyvjelzőt pedig irigykedve nézem, nagyon szép.
Post a Comment