Wednesday, October 22, 2008

Joanne Harris : Szederbor


Kiolvastam hát a Szederbort. Joanne Harristől a Csokoládét olvastam eddig, gondoltam biztos ez a könyv is tele lesz ilyesféle hangulatokkal. Részemről csalódtam. Olyan kedves a könyv borítója, hogy még az is meggyőzött a csokorba kötött levendulájával, a guszta szedergyümölcsével. Nekem vontatottan kezdődött és úgy is folytatódott...meglehet, hogy azért, mert előtte olvastam a P.S. I Love You - t? Az ui. egy sodró, letehetetlen olvasmány volt. Ebből a könyvből csak részek "nyerték el a tetszésem": amelyekben a fűszerekről, különleges zöldégnövényekről volt szó, vagy ahol keveredett egy kis ezotériával a történet. Engem az is zavart, hogy a két főszereplő neve (Jay és Joe) nagyon hasonlít, többször visszaolvastam, hogy most melyikről is van szó? Van továbbá egy olyan 'eh' kifejezés egy csomó mondat végén, amit nem tudtam hová tenni.Biztos az is sokat számít, ki milyen hangulatában vagy időszakában olvassa a könyvet...nekem ez most nem jött be, többet vártam tőle.
Azért egy kis kedvcsináló a fülszövegből, hátha másnak bejön ez az olvasmány vagy sikerül más véleményre jutnia:

"Jay Mackintosh ifjú korában írt egy hatalmas könyvsikert, azóta írói válságban szenved. Együtt él Londonban barátnőjével, iszogat és álnéven gyenge regényeket ír. A pincéjében viszont ott lapul hat üveg gyümölcsbor, amelyek megváltoztatják az életét. Vesz egy tanyát az Isten háta mögötti kis francia faluban, ahol elbűvöli a táj, az emberek, de még inkább titokzatos szomszédnője, a remeteéletet élő Marise. Jay végre - valahára belekezd régen várt új regényébe, rendbehozza az elhanyagolt tanyát, beilleszkedik a falu életébe, és egyre közelebb kerül szomszédasszonya titkának megfejtéséhez. Újra átéli a gyermekkora végzetes nyarát, amikor megszűnt a hite öreg barátjában, Joe - ban és annak "hétköznapi mágiájában". De Joe váratlanul visszatér, s vele a csoda is.
Aki ezt a könyvet kézbe veszi, annak különös illat csapja meg az orrát. A cukor és alma és szederzselé és füst rendkívüli, átható illata. Nosztalgiát ébresztő illat, melynek birtokában bátran nézhetünk az ínséges idők elébe... Joanne Harris ebben a könyvében is csak szépet és jót tartogat az olvasó számára."

3 comments:

Soleil said...

Jucus, kipécéztelek:-))) Kukk a blogomba!

jutka said...

Én már néhány éve olvastam ezt a könyvet, nekem nagyon tetszett. Sőt! Ennek hatására megvettem az Ötnegyed narancsot is, azt is szívesen olvastam. Viszont a Partvidék (vagy Partvidékiek) már annyira nem.
Tényleg a Csokoládé volt a legjobb és bevallom, hogy az Abigélen kívül ez a másik olyan film élményem, ahol a filmet talán még jobbank találtam, nint az eredeti művet.

Jucus said...

Iluj, örülök akkor, hogy van ellenkező vélemény is! Lehet, hogy annak az Ötnegyed narancsnak adok még egy esélyt!:o)