Friday, February 23, 2018

Anthony Doerr_Láthatatlan fény

Az olvasás veszi át télvíz idején a kerti bejegyzéseim helyét! :o)
A Könyvutca blog kihívásán a februári olvasmányomat nagyon eltaláltam, méltán Pulitzer díjas!

Számomra fontos, hogy sikerül-e egy könyvborítónak megragadnia a könyv hangulatát, azáltal (is) kezd el érdekelni. Ennek a regénynek csodaszépre sikeredett a borítója, rögtön tudtam, hogy el kell olvasnom és nem is csalódtam.


Két szálon indul a regény: Werner- és Marie-Laure szálán. Werner egy különleges kis árva gyerek, akit tehetsége emel ki a rá váró bányász sorsból (mégsem biztos, hogy szegénykém jól jár!); Marie pedig egy világtalan lány, akit apja, majd csodabogár nagybátyja nevel és menekülniük kell Párizsból Saint-Malo szigetére.

Fűszerezi a regényt a kis makett a városról, amit a lány lakatos apja készít, hogy megkönnyítse lánya életét és izgalmassá teszi a híres gyémánt, melyre egy náci tiszt vadászik.

A két fiatal útjai természetesen keresztezik egymást és a kapocs a rádiózás. De milyen a sors: útjaik csak egy napra keresztezik egymást, de az számukra felejthetetlen.

Engem igazából az gondolkodtatott el a legjobban, hogy nem csak Németország „megnevezett” ellenségei, de maguk a német emberek nagy többsége is áldozata volt a nemzetiszocialista eszmének, sokan csak belesodródtak a hatalmasok „játékába” – talán mert gyengék voltak, vagy más miatt ...?! És vajon elítélhető-e ezért bárki is az adott körülmények között? Nehéz volt jónak lenni egy németnek a világháborúban – valahogy így fogalmaz az író. És mitől tudta valaki megőrizni a gerincét és vajon mi az, amitől nem?

Tetszett a jól tagolt regény, könnyen volt olvasható. Sajnos mindig az jut eszembe az ilyen szépséges világháborús történeteknél, hogy mennyivel szegényebb lenne az irodalom, ha nem lettek volna háborúk :o(

Ajánlom mindenkinek elolvasni!

1 comment:

Andulka said...

Feljegyeztem ezt a könyvet is az olvasni valók listájára!