Wednesday, February 1, 2017

Fannie Flagg_Sült zöld paradicsom, Mary Ann Shaffer és Annie Barrows_Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Két olyan könyv akadt a kezembe, amiket a címük alapján biztos, hogy sohasem vettem volna a kezembe :o)
Biztosan az Éváért (Young) akart kárpótolni az ég :o) Ezeket is az FB-n ajánlották a 2017-es Olvasási Kihívás csoportban (azért ugye hogy van értelme a Facebook-nak, ha az ember értelmesen használja!)

Fannie Flagg könyvét olvastam előbb, a kihívás 46. pontjához, ami a homoszexualitást érinti. Az írónő akkora elfogadással és természetességgel áll a helyzethez, hogy az tiszteletre méltó!


Evelyn (aki az ellaposodott házasságát próbálja egyengetni) és Mrs. Threadgood egy idősek otthonában ismerkednek meg. Az idős hölgy elkezdi mesélni kalandos emlékeit, ezzel kalauzolva minket az 1930-as évek kisvárosába, Whistle Stopba. A központi figura Idgie, egy belevaló fiús lány és kedvese Ruth (igen!), akik egy helyes kis kávézót tartanak fenn igen szerény körülmények között, de csupa szívvel. Megismerhetjük az ismerőseiket, barátaikat és azt is, hogyan kűzdenek a rasszizmussal.

A könyv a kis kávézó témáján keresztül megismertet receptekkel is, Itt megtaláltjátok a sült zöld paradicsom receptjét is:o)...nemsokára vetem a paradicsomot és nyáron kipróbálom! :o)

...........................................................................

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot pedig az imént tettem le. Friss az élmény és valami imádatos olvasmány volt! Ezt pedig a kihívás 23. pontjához olvastam, mert a könyvnek egy szigeten kellett játszódnia; a regény színtere Guernsey szigete volt. Életemben nem hallottam még erről az apró szigetről, ami Anglia alatt fekszik, inkább Franciaországhoz közel. Meg kellett nézzem, mesebeli hely lehet:


A könyv tulajdonképpen egy levelezés (levélregény), ami Juliet Ashton írónő és ismerősei közt zajlik. Megismerhetjük belőle az írónőt, amilyen édesen találta meg élete párját; természetesen a nevezetes irodalmi társaságot és tagjait és azt, hogyan vergődték át a szigetlakók a második világháborút és az azt követő időszakot. Az írás tele könnyedséggel és humorral, ami annyira kell!


Úgy szerettem olvasni, tényleg sajnáltam, hogy véget ért. És úgy szerettem volna, ha én is tartozhatnék egy ilyen kis társasághoz, amiről a könyv szól! Igaza van Elizabeth Gilbertnek, mikor azt írja, hogy nem is emlékszik, mikor olvasott ilyen elragadóan szellemes és szívet melengető regényt!

Olvassatok minden nap! :o)

4 comments:

Andulka said...

Örülök,hogy mindkét könyv tetszett!A krumplihéjpitét még az ősszel olvastam nagy kedvenc lett nálam is:-) Kár,hogy nem lehet már kapni jó lett volna a polcomon tudni.Én is olvasok minden nap!:-) Kíváncsian várom mit olvasol legközelebb!

MrsYarnart said...

like :D annyi jó könyvhöz mennyire kevés idő :(

erdoseva55 said...

Nagyon szeretek olvasni, mégis kevesebbet olvasok a kelleténél. Pedig rengeteg könyvünk van, sokat kapunk is, de újabban a versek felé hajlok kicsit. Ez nem gond.
Igen , a facebook sok okos dologra is késztet, én sem cél nélkül használom, rengeteget tanultam már belőle.
köszi az ajánlásokat, utána nézek, hol tudom beszerezni. :) Jó olvasást továbbra is.

Anonymous said...

Valahogy én mindig leragadok a régi klasszikusoknál, egyszerűen azok állnak közel hozzám.
Viszont ha te szereted ezeket a mai regényeket, erről sok jót olvastam, kicsit még az én fantáziánat is megragadta:-)
https://moly.hu/konyvek/jessica-brockmole-levelek-skye-szigeterol