Sunday, October 18, 2015

Bogyóztam :)

Sok olyan virág,növény vagy termés van, amivel egyszerűen nem tudnak betelni a szemeim! Valamit kezdenem is kell velük. Ilyen a csipkebogyó is.

Mint a gesztenyéért, mogyoróért is, meg vagyok indulva érte! :o) Imádom az élénk piros vidám színét! Kóstoltam is már! Igaz, picit szőrös meg magos, de a gyümölcshúsa nagyon finom! A legínycsiklandozóbb, ha már picit megcsípte a dér.

Tegnap a kertbe menet találtam egy szuper lelőhelyet; szedtem is, hogy felfűzhessem.


Egy-két éve a Pinteresten láttam egy csipkebogyó szivecskét és azóta motoszkál a fantáziámban :o) Bár szivecskét a vékony drótommal nem tudtam formázni, a karika sikerült:


Ujjatokra vigyázzatok, ha fűztök, én jól megszúrtam magam. Nehezebb fűzni a fűszerpaprikánál is, mivel itt a sok kis mag közé kell találni. A kis fonnyadtabb bogyókkal könnyebb a dolgotok.


Anyunak is készült egy példány.
Hogy mit kezdek vele? A falra lógatom dísznek...akár csipkebogyó teába is dobhatom, hogy guszta legyen...akár le is forrázhatom teának...


És persze Mamuszka is megkóstolta. Miután Dia kimagozta neki, "jóízűen fogyasztotta" :o)


Mondom, hogy nem tudok betelni vele! :o)
Szép őszölést minden kedves erre járónak!

4 comments:

Andulka said...

Klassz ötlet! Egy megjegyzés: a csipkebogyót nem szabad forrázni, mert oda a vitamintartalom! Én tavaly megszárítottam a csipkebogyót és úgy raktam el, ha teát akarok inni, akkor a fekete végét levágom és a többi részét összemorzsolom, majd mehet bele egy csészébe, hideg vízzel leöntöm és jó pár óráig állni hagyom, majd leszűröm és úgy iszom meg. Nem okoskodásból írtam, én is csak pár éve hallottam, hogy a csipkebogyót nem jó forrázni.

Tüzes Beáta said...

A vejem édesanyja ebből is készít lekvárt és én imádom!

Palkó said...

Először azt hittem, lekvárt főztél :)))
Nagyon jó ötlet - és nagyon hangulatos! Én is szeretem a színét - pláne ebben a szürkés, nedves őszben... :)

Cat said...

Szuper ötlet! :-)