Tormay Cécile füveskönyve

Hordozom azt is, ami másoknak fáj - az alcíme a könyvnek, amit ajánlani szeretnék nektek. Márai füveskönyve után ez a könyvecske szerintem inkább idézet gyűjtemény az írónő munkáiból. Olvastam már Tormay Cécilet, ez a füveskönyve csak abban erősített meg, micsoda EMBER volt ő.


Az ember című fejezetből szeretnék csak párat idézni, amiket nem szeretnék elfelejteni:

"Nem, az emberek nem tudják egymásról, milyen az igazi arcuk...Mindenki álarcban jár, senkinek sincs bátorsága levetni, senki se mer az első lenni; mert nem lehet tudni, hogy a többiek követik-e, vagy megkövezik.[...] Mindenki álarcban jár...midenki. És talán azok az irgalmasak, az önérzetesek, akik a hallgatás álarcát viselik."

"Annyi szín van az emberen, mikor elindul, annyi fényes szín. Mind elkopik. Csak a szürke marad meg. A rettenetes szürke, az terjed, egyre szürkébb lesz, és elborítja az embert és az életet.[...] A szürke emberek számára is vannak szép dolgok a vilábon. A szürke emberek meglátják a mások színeit. Csak ők látják igazán."