"A második világháborúban Egyiptomban játszódó kémregény mindenre elszánt, német-egyiptomi származású főszereplője, Alexander Wolff Kairóba igyekszik, az ellenséges vonalak mögé. Útközben brit katonák igazoltatják, s hogy ne lepleződjön le, egyiküket megöli. Sikerül elmenekülnie, de valódi neve és címe - az igazoltatás révén - az angol kémelhárítás tudomására jut. Vandam őrnagyot bízzák meg Wolff felkutatásával, akinek sikerül is a nyomára bukkannia, sőt - egy fiatal lány, Elene segítségével - a közelébe is férkőznie. Elfogását azonban egyiptomi tisztek angolellenes összeesküvése és a velük összejátszó Kemel felügyelő hiúsítják meg, így a sivatagi háborút eldöntő titok birtokába jutott Wolff ismét egérutat nyer. Túszként magával viszi Vandam kisfiát és Elenet is."
Tetszett a történelmi sztori; a helyszín; a regény végén az izgalom. Voltak részek azonban, amik az én ízlésemnek túl durvák voltak. Nekem kicsit vontatottan indult a történet, bár lehet, hogy ez kellett ahhoz, hogy aztán bonyolódni tudjon a cselekmény. Hogy ajánlom - e? Nem is tudom. Lehet, hogy nem ezzel a könyvvel kellett volna elkezdenem Follett-et olvasni?!
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz."
1 comment:
Én csak a Katedrálist olvastam Ken Follett-től, de nem tudtam letenni, pedig közel ezer oldal! Ajánlom neked is!
Post a Comment