Rég pályáztam erre a könyvre...a P.S. I love you után...az Ahol a szivárvány véget ér után...és most sem csalódtam. Egy szórakoztató, kellemes kis olvasmány volt. A legjobb az volt benne, hogy ahogy olvastam, emlékeztem...mintha velem lett volna Ő, aki nagyon hiányzik már több, mint 13 éve...mintha ott lett volna velem olvasás közben...néha fájós érzés, de néha jó is...értitek, mire gondolok!?...épp ezért olvasni fogom még ezt a könyvet...Ebben a könyvben nem a főszereplők voltak a fontosak nekem, hanem egy "mellékszereplő"...Joyce édesapja...
Csak ennyit idéznék a könyvből: "Időutazás lélekben: szinte tényleg megtörténik."
Saturday, February 13, 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment