Először talán a Brontë-nővérekről, akik olyanok nekem, mint más számára Jane Austen.
Charlotte (Currer), Anna (Acton) és Emily Brontë (Ellis Bell) mindhárman megpróbálkoztak az irodalommal, Emilynek az Üvöltő szelek az egyetlen regénye. A zárójelben az álneveiket jegyeztem fel, melyet azért használtak, hogy elkerüljék a női írónők elleni előítéleteket. A XIX.században járunk, Yorkshire-ban.
A Könyvmolyokat idézve tudom a legjobban összefoglalni a sztori lényegét: "A történet középontjában Cathrine Earnshaw, a földesúr lánya és Heatcliff, a talált gyerek szerelme áll. A társadalmi különbségek miatt, azonban mégsem lehetnek egymáséi. Cathrine hozzámegy a gazdag Edgar Linton-hoz és ettől fogva Heatcliff amúgy sem túl „bársonyos” jelleme végleg durvává, keserűvé válik, majd bosszúból elveszi Edgar húgát. Természetesen mindkét házasságból gyermek születik. Cathy (Cathrine lánya) és Linton (Heatcliff fia) egymástól nem messze nőnek fel. Linton beteges, gyenge fiú akinek apja szerint napjai meg vannak számlálva. Heatcliff erőszakkal fiához kényszeríti Cathy-t, hogy fia halála után rátegye kezét annak vagyonára. Fia és Cathy apjának halálát követően megkaparintja a teljes vagyont. Cathy sok viszontagságot követően végül mégis boldogságra talál, Heatcliff minden próbálkozása ellenére.
Heatcliffen végül elhatalmasodik a téboly és egy reggel holtan találják."
Igazából még én sem tudom magamban hová tenni az olvasottakat, van rajta gondolkodnivalóm bőven. A legjobban a helyszínek elnevezése tetszett, mert az olyan kis romantikus meg találó: Zúgóbérc, ahol mindig fúj a szél és készülődik a vihar és Fácánosmajor, a "menedék". Persze, nem ez a lényeg. Én úgy tudnám megfogalmazni, anélkül, hogy ezzel bárkit is el akarnék ijeszteni, ez a könyv a gyűlöletről és az állhatatos bosszúvágyról szól. Nem is annyira a szerelmi szál a lényeg, bár - szerintem - ez mozgatja az egész regényt. Van benne egy kis rejtély meg misztikum is, amit én mindig is kedveltem. Én ajánlom mindenkinek!
Mostanság a titkos karácsonyi project mellett már csak az olvasásra marad pici idő, az viszont nélkülözhetetlen.
8 comments:
Én is olvastam. S imádtam. Anyum nagy kedvence, s az ő ajánlására tettem meg anno.
Én pont most olvasom / olvasnám, ha lenne elég időm :) Még igazán az elején vagyok.
Én is olvastam, jó régen, még gimiben.
De azt hiszem megint el kell hogy olvassam, jó, hogy előhoztad itt nekünk!
Hmm, én még nem olvastam, de kedvet kaptam hozzá :-)
Hatalmas egy könyv! És ha belegondolunk, hogy egy egyedülálló (vénkisasszony) írta, akinek elvileg nem lehetett a mindent elpusztító szerelemről tudása!!!!!! Benne van ez a regény abban a 10 könyvembe, amit magammal vinnék egy lakatlan szigetre! ;-)
Örülök, hogy hasonlóak a vélemények és hogy kedvet tudtam csinálni az elolvasásukhoz - aki még nem olvasta!
imádom ezt a könyvet és a Bronte testvéreket, meg a műveiket:o)
egyszer volt szerencsém a Bronte családról megnézni egy ismertető filmet, nagyon érdekes volt, nagyon sok testvérük volt, de sajnos sorban meghaltak:( először az anyukájukat veszítették el, az apjuk nem tudott mit kezdeni a lányokkal, intézetbe adta őket, ahol elég rossz körülmények között éltek, aztán hozott a házba egy új asszonyt, aki nem szerette a lányokat, nem volt könnyű életük, milyen szomorú:( de a könyveik csodásak!
Timici, úgy olvastam, hatan voltak összesen testvérek és egy fiú testvérről volt szó, hogy ő rossz útra tért-ennyi.
Azt hiszem, a Jane Eyre-t is újból sorra fogom keríteni!:o)
Post a Comment