Móra Ferenc legsikeresebb regényét szeretném ajánlani Nektek!
Az 1927-ben írt regény az első világháború következményeképpen keletkezett társadalmi és emberi konfliktusokról szól, de nehogy azt higgyétek, hogy unalmasan!
A naaagyon szegényes kis tanyavilágban él Mátyás, felesége Róza és Etel menyük a kislányával. Etel váltig hazavárja férjét a frontról, akit eltűntnek nyilvánítanak.
Egy másik tanyasi asszony, Piros pedig a nála dolgozó orosz hadifogollyal melegszik össze olyannyira, hogy még közös kisfiúk is születik. Piros belehal a szülésbe, a "muszka" nevelgeti a kisfiút, míg apja, Ferenc haza nem tér a frontról.
Ferenc és Etel egymásra találnak, a közösen nevelt kisfiú halála után születik egy "új" Péterkéjük. Békében élnek, amikor kiderül, hogy Etel első férje, Rókus él és ez teljesen felforgatja az életüket. Etel megzavarodik, a tóba hal, Ferencet pedig elviszi a bűntudat. Az öreg Mátyás egyedül marad a két kisgyerekkel.
Tulajdonképpen tragikus a történet, Móra mégis olyan fordulatosan szövi a szálakat, hogy egy percig sem unalmas. Népmesei-balladai stílusa nekem nagyon "bejött" és az a nagyon finom humora, az ízes beszédmódja.
Olvassátok el, nagyon jó!
Thursday, September 3, 2009
Móra Ferenc - Ének a búzamezőkről
Címkék:
olvasás/reading
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
8 comments:
Jól hangzik, el fogom olvasni. Én Móricz Zsigmond írásait is szeretem, jól leírja a paraszti életet.
Hát ez nem tűnt annyira "humorosnak"... De nagyon szép történetnek tűnik, keresni fogom a könyvtárban. Köszi az ajánlást!!
Nekem az benne a csodálatos, hogy ezekről a nehéz dolgokról is mennyi derűvel tud írni Móra Ferenc!
köszi :)Nagyon jól hangzik, mint olvasmány..Menek átkutatom a könyvespolcot...
Ezer éve olvastam, de nekem is nagyon tetszett. Azt hiszem ideje újra a kezembe venni!
Hesztia, Amilgade, én nagyon ajánlom! Imádtam azt a "szögedies" vagy "ö"-betűs beszédet, ami abban az időben volt!
Nagyon tetszett így pár szóban a történet, azt hiszem érdemes lesz elolvasnom.
Éltem pár évet Szegeden. Már nagyon kevesen használják az ő-s beszédet. Inkább szeged környékére jellemzőbb. De az egyik kedvenc kolleganőm amolyan igazi őzősen beszélt, a kedvencem, mikor azt mondta nekem, hogy:
-Dórikám, te olyan cselös gyerök vagy!
Azt, hogy mögyünk, a mai napig imádom használni:-DD
Mifelénk a bogyiszlaiak, közülük is az idősebbek beszélnek ö-sen. Néha alig érteni őket.
Én meg viccből mondtam a páromnak, hogy "Édös uram!" - sokszor előfordul a könyvben:o)
Post a Comment