Thursday, September 3, 2009

Móra Ferenc - Ének a búzamezőkről

myspace layouts images


Móra Ferenc legsikeresebb regényét szeretném ajánlani Nektek!
Az 1927-ben írt regény az első világháború következményeképpen keletkezett társadalmi és emberi konfliktusokról szól, de nehogy azt higgyétek, hogy unalmasan!


A naaagyon szegényes kis tanyavilágban él Mátyás, felesége Róza és Etel menyük a kislányával. Etel váltig hazavárja férjét a frontról, akit eltűntnek nyilvánítanak.



Egy másik tanyasi asszony, Piros pedig a nála dolgozó orosz hadifogollyal melegszik össze olyannyira, hogy még közös kisfiúk is születik. Piros belehal a szülésbe, a "muszka" nevelgeti a kisfiút, míg apja, Ferenc haza nem tér a frontról.




Ferenc és Etel egymásra találnak, a közösen nevelt kisfiú halála után születik egy "új" Péterkéjük. Békében élnek, amikor kiderül, hogy Etel első férje, Rókus él és ez teljesen felforgatja az életüket. Etel megzavarodik, a tóba hal, Ferencet pedig elviszi a bűntudat. Az öreg Mátyás egyedül marad a két kisgyerekkel.

Tulajdonképpen tragikus a történet, Móra mégis olyan fordulatosan szövi a szálakat, hogy egy percig sem unalmas. Népmesei-balladai stílusa nekem nagyon "bejött" és az a nagyon finom humora, az ízes beszédmódja.

Olvassátok el, nagyon jó!

8 comments:

Edit said...

Jól hangzik, el fogom olvasni. Én Móricz Zsigmond írásait is szeretem, jól leírja a paraszti életet.

Christine said...

Hát ez nem tűnt annyira "humorosnak"... De nagyon szép történetnek tűnik, keresni fogom a könyvtárban. Köszi az ajánlást!!

Jucus said...

Nekem az benne a csodálatos, hogy ezekről a nehéz dolgokról is mennyi derűvel tud írni Móra Ferenc!

Hesztia said...

köszi :)Nagyon jól hangzik, mint olvasmány..Menek átkutatom a könyvespolcot...

amilgade said...

Ezer éve olvastam, de nekem is nagyon tetszett. Azt hiszem ideje újra a kezembe venni!

Jucus said...

Hesztia, Amilgade, én nagyon ajánlom! Imádtam azt a "szögedies" vagy "ö"-betűs beszédet, ami abban az időben volt!

Dóra said...

Nagyon tetszett így pár szóban a történet, azt hiszem érdemes lesz elolvasnom.

Éltem pár évet Szegeden. Már nagyon kevesen használják az ő-s beszédet. Inkább szeged környékére jellemzőbb. De az egyik kedvenc kolleganőm amolyan igazi őzősen beszélt, a kedvencem, mikor azt mondta nekem, hogy:
-Dórikám, te olyan cselös gyerök vagy!
Azt, hogy mögyünk, a mai napig imádom használni:-DD

Jucus said...

Mifelénk a bogyiszlaiak, közülük is az idősebbek beszélnek ö-sen. Néha alig érteni őket.
Én meg viccből mondtam a páromnak, hogy "Édös uram!" - sokszor előfordul a könyvben:o)