Müller Péter Szeretetkönyv

"Hetvenedik születésnapján élete egyik legjelentősebb könyvével jelentkezik a magyar spirituális irodalom mestere. A szeretetről ír. Műve őszinte önvallomás. Gazdag tanítás, de ugyanakkor társkeresés is. Az olvasó szeretetét keresi. Azt mondja: "A szeretetről beszélni egyedül nem lehet. Csak együtt." Szól a szerelemről, a barátságról, a szexualitásról és a magányról, társunk elvesztéséről, a saját lelkünkkel való barátságról, az öregségről, a családról, a gyermeki és az anyai szeretetről, korunk érzelmi zűrzavaráról s az elmúlhatatlan égi szeretetről. A szeretet a legnagyobb szavunk. Minden örömünk és gondunk mögött ez az egyetlen szó rejlik. A Jóskönyv élni segített. Ez a könyv továbblép. Szeretni segít."















Bámulatosnak tartom, hogy a megszámolhatatlanul sok költemény, regény után még ennyire sok minden mondanivalója lehet valakinek a szeretetről!
Mivel előbb olvastam a Varázskő című írását, úgy gondolom, ez a könyv annak az "anyukája".Nagyon tetszik a stílusa, hogy úgy ír Müller Péter, mintha beszélgetne veled.

Csak egy pici részt szeretnék idézni, mivel bennem is felmerült már, vajon miért írok - blogolok. Gondolkodtatok már Ti is ezen?

"Ki írna, festene, zenélne, ha nem lenne Valaki, akinek üzenünk, akit gyönyörködtetni akarunk, tanítani - vagyis elérni azt, hogy szeressen bennünket? És ha ez nem élő ember, akkor képzelem. Hazugság, hogy önmagunknak írunk. Mindenki azért ír, hogy "legyen valakié"."

Hm. Hát nem elgondolkodtató?!:o)
Hogy mi az olvasmány tanulsága számomra? Hm. Hogy van még mit tanulnom/tanulnunk.
Olvassátok el Ti is!