Tuesday, January 6, 2009

Paulo Coelho - A Piedra folyó partján ültem és sírtam

A két ünnep között bőven volt időm olvasni (csináltam magamnak:o) és mielőtt még a Halálcsapdába belekezdtem volna, elolvastam Coelho ezen könyvét. Még nem olvastam. Hangsúlyoznám, hogy nem vagyok egy vallásos típus, ezzel a témával kapcsolatban elég sajátosak az elképzeléseim. Coelho viszont brazil és mint ilyen, minden művében megtalálható a misztikum, a spiritualitás és a hit - ebben gondolom megerősítetek.













A fülszöveg helyett most inkább egy részt idézek Nektek a könyvből:

"Kockáztatnunk kell – mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. A boldogság sokszor áldás – de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér – de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza. Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint – hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed." Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."

"Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk."

Olvassátok el a könyvet, mert igazán megéri!

2 comments:

claudius said...

Kiváncsivá tettél. Még nem olvastam Coelho-t, de szerintem hamarosan fogok :)

martimez said...

Én mindet olvastam ,amit találtam tőle,de igazán "az Alkimista "a szivem csücske...ez volt az első!!Ez egy nagy rácsodálkozás volt részemről,hogy így is lehet írni???Claudiusnak üzenem ezzel indítson....ja és találtam egy 1993-as kiadású könyvét(220 ft!volt...még nem volt ilyen felkapott)"Egy mágus naplója"-ez is egészen kivételes...pedig én nem vagyok vallásos