A mi kis kedvenceink

Igaza van Diának, nélkülük tényleg nem lenne teljes az életünk! Ők csakis pozitív energiát adnak nekünk!

Az a kis okos, értelmes kis pofija!
Az e-havi költségvetésünkből fog készülni neki a kertben egy szuper Carlos-lak, kíváncsiak vagyunk, hogy fog majd neki tetszeni. Dia már készített is a házára (mit házára, apartmanjára!:o)) pirográffal egy csini feliratot a kutyi nevével.

A szaladgálás az élete! Imádom a nagy laska füleit, főleg így visszagyűrődve édes!:o))

Itt pedig Mamuszka ismerkedik a hordozójával. Nyuszi-dokihoz készülünk, egy ideje már szoktatjuk a "mozgó fészkéhez": mindig talált benne valami finomságot.

A szoktatás kíválóan sikerült, az orvosi vizsgálat viszont kritikán alulira. Rosszul foghatta meg a doktor úr Mamuszkát vagy megérzett nyuszkó valami vadító szagot vagy csupán nem szokott a helyzethet; bemutatta repülési tudományát a mi kis nyúl-tündérünk:o) Ahogy a doki letette a vizsgálóasztalra, Mamusz spriccelt be a sarokba. Csak akkor nyugodott meg, amikor Dia magához ölelte.

A végén kiderült, hogy a doki nem is ért a törpe nyuszikhoz (még jó, hogy megmondta): szerinte lehetetlen szobatisztaságra nevelni a füleseket...pedig de! Csodálkozott rajta, hogy Mamusz a tápon, szénán meg sárgarépán kívül megeszik mindent: almát, ubit, petrezselyem levelet, körtét, de még dinnyét is.
Manikűröztetni szerettük volna - a doki próba-szerencse alapon állt volna hozzá - mondtam, köszönjük, akkor inkább nem! Egyedül a féregtelenítőt tudta beadni neki, ami 5,5 hónapos korban pont aktuális volt.
Lényeg: irány egy másik állatorvos.

Hű, de hosszú voltam! Bocsi!:o)